Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye Voyame jelentése végül 1990 márciusában került az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága elé, ám az már későbbi, a romániai forradalmat követő, 1990. február eleji tapasztalatokon alapult. Az új román vezetés ugyanis immár fogadta a különmegbízottat, aki jelentésében már inkább a Ceau§escu-korszakhoz képest történt fejlődésekre és a fennmaradó hiányosságra koncentrált.21 Az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) A Ceau§escu falurendezési tervével szembeni nemzetközi védelem egyik lehetőségét sokan az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezetében látták: amennyiben az a több évszázados romániai falvakat ENSZ-műemlékvédelem alá helyezi, a román vezető csak a nemzetközi szabályokkal és a nemzetközi közvéleménnyel szembekerülve hajthatja végre elgondolásait.22 Az UNESCO-hoz több csoport, szervezet - egymástól függetlenül - közvetlenül is fordult segítségért, míg mások - közvetett módon - felvetették a szervezettel való konzultációt. 1988 júniusában az UNESCO égisze alatt működő ICOMOS, a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsának magyar bizottsága írt levelet anyaszervezetük elnökének, a román „településrendezési" tervek ellen tiltakozva.23 A kezdeményezés nem maradt eredmény nélkül: a tanács a levélben kértek szerint jelezte aggodalmait az UNESCO-nak, annak főigazgatója aztán az aggályokat a román tag- szervezetnek is továbbította, és egyben információkat kért tőlük a településrendezési programról.24 Az ICOMOS emellett a romániai falvak védelmében egy kiállítást is rendezett Párizsban, amelynek megnyitóján a szervezet elnöke, Roberto di Stefano felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a fenyegető veszélyekre, és kritikával illette a kormányoknak a műemlékek pusztításával szemben tanúsított érdektelen magatartását is.25 A Magyar UNESCO Bizottság elnöke, Mód Péter 1988 júniusában levélben fordult az UNESCO főigazgatójához, Federico Mayor Zaragozához, hogy felhívja a figyelmét a román területrendezési program várható következményeire, kérve őt, hogy a „kompetenciájába tartozó eszközeivel hasson oda, hogy a fenti kérdésre vonatkozóan a világszervezet alkotmányában foglaltakat maradéktalanul érvényre juttassa".26 A magyar érvelésben nem esett szó a magyar nemzeti kisebbség kérdéséről vagy a román politika kiváltotta menekülthullámról, hanem kizárólag a szervezet kompetenciakörébe tartozó kulturális örökségek védelmének fontosságáról, azaz elsősorban a román falurombolási tervvel szembeni fellépésről. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a világszervezetnek a falvak megmentése érdekében való közbenjárása egyúttal az erdélyi magyarság érdekeit szolgálja, és a szülőföldjükön maradásuk irányába is hat. Az UNESCO Végrehajtó Tanácsának 1988. októberi ülésszakán már több ország - először a belga tag - felvetette a román településrendezési politika ügyét. Az 51 tagú 2013. tél 103
