Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
Kaszás Veronika Végrehajtó Tanácsban összesen nyolc állam - az NSZK, Finnország, Svájc, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Franciaország és Belgium - képviselői bírálták felszólalásukban a román programot, kérdést szegezve az UNESCO főigazgatójának, hogy mit kíván tenni a romániai falvak megóvása érdekében.27 Federico Mayor Zaragoza válaszul 1988. november 2-án, még a Végrehajtó Tanács ülésszakán bejelentette, hogy az UNESCO szakértői bizottsága Romániába utazott, hogy a román hatóságokkal együttműködve a helyszínen tanulmányozzák a falurendezési programnak az ország kulturális örökségére gyakorolt hatását.28 Az UNESCO szakértőinek romániai látogatását követően készült jelentés azonban nem felelt meg a magyar várakozásnak. A Külügyminisztérium értékelése elismeri, hogy a jelentés tárgyszerűségre törekedett, szigorúan szakmai és nem politikai szempontokat szem előtt tartva, bár ennek a célkitűzésnek nem könnyű eleget tenni: „Abban a helyzetben, amikor Romániát nemzetközi szinten támadások érik politikai gyakorlata miatt, egy szűkén vett szakmai vélemény is politikai színezetet kap" - fogalmaz a külügyi elemzés.29 Megállapítja, hogy a küldöttség programjának tér- és időbeli behatá- roltsága, valamint a román politikai gyakorlat alapos ismeretének hiánya „nem tette lehetővé a probléma sokoldalú vizsgálatát". Az UNESCO-jelentés alaphangja és tartalmi elemei a magyar állásponttól eltérőek, „más dimenzióban mozognak". „Kirívó hiányosságának" Budapest azt jelöli meg, hogy nem vesz tudomást a falurendezési tervnek a nemzeti kisebbségekre gyakorolt hatásáról. Az előzetesen Budapest által is nagyban támogatott tényfeltáró missziónak és az arról készült jelentésnek a magyar értékelés olyannyira nem látja hozadékát, hogy egyenesen úgy véli, az anyag „kellő kommentár nélküli publikálása jelentősen gyöngítheti a román falurombolás elleni nemzetközi tiltakozást". A román érveket erősíti például az UNESCO-dokumentumnak az az állítása, melyben arra emlékeztet, hogy „minden állam szuverén módon maga határozza meg városfejlesztési politikáját". Ezzel együtt a jelentés kritikai észrevételeket is tett a falurendezési tervvel kapcsolatban, és azt összességében „szisztematikusnak és autori- ternek" minősítette. A jelentésben az UNESCO konstruktív ajánlásokkal is élt, amelyek betartására azonban a román fél magatartása alapján semmilyen esély nem látszott.30 Románia érdekérvényesítése az ENSZ-ben Románia érdekérvényesítő tevékenysége igen erőteljes volt az ENSZ-en belül: elsősorban informális úton, folyosói beszélgetések során igyekeztek meggyőzni a nemzetközi közvéleményt arról, hogy a romániai magyar nemzetiség miatti aggodalom alaptalan, és hogy Magyarország a saját politikai és gazdasági problémáiról kívánja elterelni a figyelmet a vádaskodással.31 A román aktivitás óvatosságra intette a magyarországi vezetőket és a sajtó munkatársait: a menekültekre vonatkozóan több dokumentum is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy csakis a pontos, száraz tényeket közöljék, 104 Külügyi Szemle
