Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 4. szám - MAGYAR DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kaszás Veronika: A romániai nemzeti kisebbségek és az erdélyi menekültek ügye a nemzetközi fórumokon, 1988-89-ben
Kaszás Veronika Franciaország, Nagy-Britannia, az NSZK és Portugália valamint Magyarország, amely ekkor megfigyelői státuszban vett részt a bizottság munkájában. A végül így tizenkét ország által beterjesztett dokumentum vázolta az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat sértő romániai intézkedéseket, köztük a tömeges áttelepítéseket maga után vonó területrendezési tervet, valamint a nemzeti kisebbségek elnyomásáról is szólt, melynek hatására egyre többen kényszerültek elhagyni az országot. A határozat felszólította a román kormányt, hogy teljesítse a nemzetközi egyezményekben is vállalt kötelezettségeit. Az Emberi Jogok Bizottsága 1989. március 9-én szavazást tartott a javaslatról: 21 ország támogatta, 7 ellene szavazott, 10 tartózkodott, 5 állam - köztük a Szovjetunió, Bulgária és az NDK - pedig nem kívánt részt venni a szavazáson.15 A Szovjetunió küldöttje informális keretek közt elmondta, hogy a szavazás helyett egy kompromisszumos javaslatot támogatott volna, amennyiben Bukarest hajlandónak mutatkozott volna önkéntesen meghívni egy munkacsoportot a romániai állapotok megfigyelésére. Románia azonban ettől határozottan elzárkózott. A szocialista országok a szavazástól való távolmaradásukat azzal indokolták, hogy nem támogathatnak egy olyan határozatot, amelyet az érintett ország nem tart elfogadhatónak.16 Nyilvánvalóan Moszkva ebben az esetben is a szovjet tábor egységének látszatát szerette volna megőrizni. Bár Magyarország - Romániához hasonlóan - megfigyelőként nem rendelkezett szavazati joggal, nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy maga is az egyik beterjesztője volt egy olyan javaslatnak, mellyel valamennyi szocialista ország szembehelyezkedett, vagy legalábbis nem foglalt vele kapcsolatban állást.17 A határozatnak az elképzelt módon történő végrehajtását azonban mintegy fél évvel annak elfogadása után Bukarestnek sikerült megakadályoznia. Bár az ENSZ mandátumot adott Joseph Voyame svájci nemzetközi jogi szakértőnek arra, hogy a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján a következő évi ülésre jelentést állítson össze a romániai emberi jogi helyzetről, de a Ceau§escu-kormány megtagadta tőle a vízumot. Ennek következtében Voyame felajánlotta, hogy jelentésének elkészítéséhez felhasználja a Magyarországon tartózkodó romániai menekültek beszámolóit, és kérte a magyar hatóságok segítségét látogatása előkészítésében.18 Érdekes, hogy az 1989. októberi - azaz már az ENSZ menekültügyi konvenciójához való csatlakozás után fél évvel történt - érkezésére milyen nagy óvatossággal készült a magyar vezetés. Bár a megbízottat fogadta, és az útját maga készítette elő, ám mindezt csak a háttérből tette: „Érdekünk, hogy a magyar kormányszervek nyílt szerepvállalását elkerüljük a látogatás során, és ezzel elejét vegyük a kormánybefolyásolás esetleges rosszindulatú vádjának" - hangzott az érvelés.19 Ezért döntöttek úgy, hogy a vendéglátók és a programszervezők „kifelé" társadalmi szervezetek legyenek, ne pedig a magyar Külügyminisztérium, annak ellenére, hogy valójában ők állították össze Voyame programját, és szakmai megbeszélésre is ők fogadták a megbízottat.20 102 Külügyi Szemle
