Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet gyakorlatokat helyeztek kilátásba, illetve a katonai személyzet kiképzését, a katonai akadémiák közötti együttműködést, stb. Törökország, felismerve, hogy a közel-keleti hatalmi egyensúly az „arab tavasz" hatására átalakul, megkísérelte újrapozícionálni helyzetét a térségben. Törökország és palesztinkérdés az „arab tavasz" után Mint ahogy a bevezetőben láthattuk, Törökország és Izrael viszonyában, különösen a 2008-2009-es gázai háborút követően, negatív folyamatok indultak el. Ennek a folyamatnak része a 2010-es gázai flottillaincidens, amelynek következményei a török-izraeli kapcsolatokat az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjére degradálták. A két ország elhidegülése és eltérő véleménye azonban már ennél korábban is jelentkezett: Törökország a 2006-os palesztin választásokat követően elkezdett együttműködni a Hamásszal is - ami elsősorban az arab közvélemény megnyerését és Izrael elszigetelését szolgálta. Kháled Mesal törökországi látogatását élénk nyugati és izraeli kritikák kísérték, miközben a török vezetés a fegyveres eszközök alkalmazását elutasító AKP-modellt javasolta a Hamász vezetője számára. Ankarának - különösen a Davutoglu-féle külpolitikai koncepció megvalósításához - szüksége volt az arab politika tematizálására, illetve saját közvetítő szerepének elfogadtatására, hiszen éppen a Hamász választási győzelme kapcsán több közel-keleti ország aspirált e hagyományosan Egyiptomnak tulajdonított szerep átvállalására. Katar például számos alkalommal vendégül látta a Hamász delegációit, az iráni vezetés pedig jelentős pénzügyi segítséget helyezett kilátásba számukra. Szíria, ahonnét 2000 óta a Hamász külföldi szárnya működik, ugyancsak támogatásáról biztosította a radikális iszlamista mozgalmat. Törökország a regionálisglobális szerepet megcélzó külpolitikája miatt nem engedhette meg magának, hogy a palesztinkérdéstől teljesen távol tartsa magát, és átadja a kezdeményezést Teheránnak vagy Damaszkusznak. A török-izraeli viszonyban azonban nem önmagában a Hamásszal való kapcsolatok okozták a feszültségeket, hanem az, hogy a török külpolitika nyitott az Irán vezette „ellenállás frontja" felé, amelynek főbb tagjai között szerepelt Szíria, a libanoni Hezbolláh és a palesztin Hamász is.38 Törökország tehát a palesztinokat támogató politikájával nemcsak a mérsékelt szunnita arab államok irányába nyitott, hanem a radikálisabbnak tartott „ellenállás frontja" felé is. A 2010-es gázai flottillaincidens következményei tovább rontottak a török-izraeli viszonyon. Az esetet hivatalosan kivizsgáló Palmer-bizottság 2011 szeptemberében közétett jelentése az izraeli tengeri blokádot legitimnek, azonban az izraeli hadsereg halálos áldozatokkal járó fellépését aránytalannak és túlzottnak tartotta. A török kormány elutasította a jelentést, és bocsánatkérést, valamint kártérítést követelt Izraeltől. Miután 70 Külügyi Szemle
