Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet A 2011-2012-ben zajlott, „arab tavasznak" nevezett események új korszak kezdetét jelezték a Közel-Keleten, mely a hidegháború vége óta, de különösen a 2003-as iraki háború következtében amúgy is mélyreható átalakulási folyamaton megy keresztül.1 Ennek során a térség három nem arab állama, Izrael, Irán és Törökország vált a régió hatalmi egyensúlyának meghatározó erőközpontjává, miközben az arab országok - amúgy sem homogén - csoportja a háttérbe szorult. A korábban mértékadó arab államok (Egyiptom, Irak, Szíria) különböző okok miatt elveszítették vonzerejüket a többiek számára, miközben Szaúd-Arábia sem vállalta a vezető szerepét.2 Az „arab tavasz" során egymástól egyre nyilvánvalóbban független nemzetállammá vált arab országok mind kevesebb kérdésben hajlandók közös álláspontot képviselni a nemzetközi fórumokon.3 Az átalakuló közel-keleti regionális rendben azonban az államok viszonylagos hatalmi egyensúlyában bekövetkezett változások miatt a térség helyzetét meghatározó szereplők száma megnövekedett, hiszen legalább Egyiptommal és Szaúd- Arábiával ismét mint politikai központtal kell számolni. A jelen tanulmány az e regionális rendben sokak szerint neooszmán hegemón törekvésekkel fellépő Törökország helyét és szerepét vizsgálja. Az „arab tavasz" előestéjén A Török Köztársaság közel-keleti pozícióját több tényező dinamikája határozza meg, melyek között - ideológiai szempontból - az oszmán-török örökség és az atatürki hagyomány mellett a török társadalom iszlám karaktere (a lakosság 99,8%-a muszlim4) és az állam szekuláris berendezkedése5 játszik meghatározó szerepet. Földrajzi szempontból Törökország régiók - Európa, a Balkán, a Földközi-tenger, Közép-Azsia és a Közel-Kelet - határán és régiók metszéspontjában fekszik. Ebből adódik a „híd, ami összeköt" szerep, valamint az a mozgástér, amelyben a mindenkori érdekeinek megfelelően nyilváníthatja magát - bármelyik régió viszonylatában - „térségbeli" vagy „térségen kívüli" államnak. A Közel-Kelet esetében vallásilag, kulturálisan és történelmileg egyértelműen a térség része, miközben politikailag a közvetlen szomszédság okán 2013. tavasz 59
