Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet: A Török Köztársaság az átalakuló Közel-Keleten
Csicsmann László - N. Rózsa Erzsébet beleszólást követel egyes regionális kezdeményezésekbe (pl. Sám-gen,6 a Szíria körüli regionális egyeztetési fórum, stb.), vagy éppenséggel kívülállását hangsúlyozza vagy hallgatja el (pl. a közel-keleti atomfegyvermentes övezet terve7). Paradox módon, Törökország nyugati szövetségesei ugyanezt a kettősséget próbálják kihasználni, amikor az országot mint az iszlám és a demokrácia összeegyeztethetőségének modelljét állítják követendő példaként az iszlám világ országai elé. Ugyanez a kettősség az azonban, ami a török európai uniós csatlakozási folyamatnak nyíltan ki nem mondott, de az európai közvéleményben markánsan jelenlévő legnagyobb akadálya.8 Törökország 1952 óta a NATO tagja, és a szövetségen belül a második legerősebb hadsereggel rendelkező állam. Területére amerikai taktikai nukleáris fegyvereket telepítettek, és az Incirlik katonai bázis - a török Nagy Nemzetgyűlés eseti felhatalmazásai alapján - a NATO-szövetségesek rendelkezésére áll a közel-keleti műveleteikhez.9 Törökország a leghosszabb ideje európai uniós csatlakozásra váró ország:10 csatlakozási tárgyalásait 2005-ben kezdte meg, az egyeztetések azonban évek óta nyugvóponton vannak. Az Európai Unió történetében először nyitott végű tárgyalásokról van szó, azaz a végeredmény nem garantált. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a közelmúltban többször is úgy nyilatkozott, hogy amennyiben 2023-ig, a Török Köztársaság fennállásának centenáriumáig az Európai Unió nem fogadja az országot a tagjai közé, az eláll csatlakozási szándékától.11 Ezzel a Török Köztársaság történetének új fejezete kezdődne, melyben a raison d’etre immár nem Atatürk célja, az Európához csatlakozás lenne. Miközben az Európai Unió hivatalosan soha nem mondta ki, hogy Törökország nem csatlakozhat, vezető európai politikusok többször is próbáltak az uniós tagság helyett alternatív megoldásokat javasolni a törököknek.12 Ennek ellenére az ország percepciójának szerves részét képezi a tény, hogy a fejlett Nyugat egyenrangú partnere a NATO-ban, és az Unió potenciális tagja, miközben a térség „árgus szemekkel" figyeli, hogy Európa végül elutasítja-e a muszlim Törökországot. A kurrens török külpolitika másik, a közel-keleti térségben igen domináns és vonzó jellemzője éppen a török társadalom muszlim hite, melyet a hivatalos Európa olyan óvatosan kezel, és az európai közvélemény jelentős csoportjai kifejezetten elutasítanak. A 2002-ben kormányzati pozícióba került - és azóta folyamatosan hatalomban lévő - AKP (Adalet ve Kalkmma Partisi) mérsékelt iszlamizmusának, illetve egy nyíltan iszlám értékrendű kormánynak a nyugati partnerekkel való elfogadtatása nem volt zökkenőmentes ugyan,13 azonban az iszlamizálódó Közel-Keleten az alkotmányában garantáltan máig szekuláris berendezkedésű Török Köztársaság előtt új csatornákat és mozgásteret nyitott meg. Az AKP vezette Törökország az elmúlt években a „jó szándékú" regionális hatalom szerepében jelent meg, mely egyrészt a muszlim környezetben működő - és működőképes - demokrácia modelljét mutatja, másrészt közvetítőként lép(ett) fel a közvetlen és a távolabbi szomszédságában jelentkező és/vagy befagyott 60 Külügyi Szemle
