Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Egeresi Zoltán A török kapcsolatok nemcsak gazdasági, illetve oktatási téren mélyültek el az utóbbi években, de látványos programok is indultak azért, hogy közelebb hozzák a balkáni népeket, illetve népszerűsítsék a török kultúrát. Például a török állami televízió több koncertet is rendezett a régióban, az országok egy-egy nevesebb előadójának meghívásával. A török kulturális intézetek hálózatának 2007 utáni gyors kiépítése szintén a Törökországról alkotott percepciók átalakulásával jár. A Yunus Emre központok - amelyek közül a magyarországi 2012-ben alakult - az elmúlt esztendőkben nagy számban jöttek létre a Balkánon is: az albániai Tiranában (2009) és Skodrában (2012), a bosznia- hercegovinai Szarajevóban (2009) és Fojnicában (2011), a koszovói Pristinában (2011), Prizrenben (2011) és Pec (Ipek) városában (2012), a macedóniai Szkopjében (2010), a romániai Bukarestben (2011) és Konstancában (2011), valamint a szerbiai Növi Pazarban (2010).65 Az első intézetet 2009 októberében éppen Szarajevóban nyitották meg, s Ahmet Davutoglu „adta át". A Yunus Emre központok által nyújtott török nyelvű képzés lehetővé teszi a törökül beszélők számának növelését, illetve a török kultúra terjesztését. Szintén ezt a folyamatot támogatják a Balkánon lévő török egyetemek is. A török kultúra népszerűsítésében szintén fontos szerepet játszanak a mostanában (Magyarországon is) nagy népszerűségnek örvendő sorozatok, amelyek valóságos dömpingben árasztották el a Balkánt. Bár ezeket nem állami döntés alapján gyártják Törökországban, hanem piaci szereplők készítik, így sikeres megjelenésük a balkáni televízió csatornákon nem az állami soft power része, de önkéntelenül is hozzájárulnak a Törökország-kép átformálásához. A fent említett tényezőknek köszönhetően sokat változott a törökök megítélése a Balkánon élők szemében. A Gallup közvélemény-kutatásai alapján valóban mérhető a percepciók változása.66 A Törökországhoz legpozitívabban viszonyuló népek elsősorban a muszlimok voltak mindig is, de körükben is emelkedett az országot barátnak tekintők aránya. Ez 2006-ban Koszovóban (Kosovska Mitrovica nélkül) 67,1%, Macedóniában 71,3%, Albániában 56,3%, a bosnyák entitás területén pedig 50,9% volt. 2011-ben ez az arány Koszovóban (Kosovska Mitrovica nélkül) 94,7 százalékra emelkedett, a Bosnyák- Horvát Föderáció lakói között 66,7 százalékra, Albánia esetében 69,2 százalékra, Macedóniában 70,3 százalékra változott. A szembetűnő javulásban szerepet játszott, hogy Ankara az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét, illetve folyamatosan kiáll a nemzetközi fórumokon a keresztény többségű Macedónia mellett (a látványos török beruházásokról nem is beszélve). A Törökországgal rokonszenvezők aránya (egy kivétellel) a többi országban is növekedett. Míg 2006-ban a boszniai szerb entitásban a lakosság mindössze 8,2 százaléka, Szerbiában 21,1 százaléka, Montenegróban 25,7 százaléka és Horvátországban 24 százaléka tekintette barátnak a törököket, addig 2011-ben ez az érték a Szerb Köztársaságban (Republika Sprska) 33,8%, Szerbiában 17,4%, Montenegróban 30,4%, Horvátországban 33,5% volt. 52 Külügyi Szemle
