Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Póti László: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan": az orosz külpolitika koncepcionális keretei
Páti László a 2000-es stratégia NATO-ra vonatkozó kritikájától, amelyben elsősorban a hatókörön kívül, illetve az ENSZ BT felhatalmazása hiányában végzett műveleteket rótták fel). Újdonság annak az elvárásnak a megjelenítése, hogy a szervezet vegye figyelembe az orosz érdekeket a NATO katonai-politikai tervezésében, további átalakításában. Az Egyesült Államok viszont Oroszország stabil referenciapontjaként szerepel a dokumentumban, amellyel Moszkva „stratégiai partnerségre" törekszik. Az orosz-amerikai kapcsolatok akkor beígért újraindításának szellemében a stratégia ezen a ponton a közös érdekeket sorolja fel (leszerelés, nonproliferáció, terrorizmusellenes harc, regionális konfliktusok), és taktikusan csak más helyütt (a katonai veszélyek sorában), név nélkül tesz említést azokról a - Washingtonnak tulajdonítható - törekvésekről, amelyeket Moszkva veszélyesnek ítél meg. A nemzeti biztonság kategóriájában három prioritást nevez meg a dokumentum: a nemzeti védelmet, az állami és a társadalmi biztonságot. Az első vonatkozásában figyelemre méltó, hogy a stratégiai feltartóztatás doktrínáját a gorbacsovi időkben teret nyert „ésszerű elégségesség" defenzív elve alapján kívánja megvalósítani. A nukleáris fegyverek bevethetőségét illetően a dokumentum nem hoz változást, ugyanakkor a „Stratégiai stabilitás és egyenrangú stratégiai partnerség" elnevezésű 9. pontban a szintén a gorbacsovi gondolkodáshoz visszanyúló, atomfegyvermentes világ ideája jelenik meg. A gazdaság terén a stratégia célul tűzi ki, hogy Oroszország bekerüljön a világ öt legnagyobb gazdasága közé; veszélyként kezeli a nyersanyagok túlsúlyát az exportban; és először vezeti be ilyen jellegű dokumentumba az „energiabiztonság" fogalmát mint a gazdasági biztonság egyik legfontosabb elemét. A nemzeti biztonsági stratégia minden tekintetben összhangban van a 2008-as külpolitikai koncepcióval, de némileg érthetetlen, hogy - felrúgva a 2000-es, logikus sorrendet - az utóbbi megelőzte ennek az irányadó, legmagasabb szintű dokumentumnak a megszületését. A nemzeti biztonsági stratégia alapvető eleme az orosz stratégiaalkotási folyamatnak, és beleilleszkedik a fejlett országok hasonló törekvéseibe is. A 2000 óta eltelt időszak nemzetközi fejleményei és az új elnök személye egyszerre tették indokolttá és elfogadhatóvá a kidolgozását. A stratégia mindamellett, hogy egy sor új hangsúlyt tartalmaz, megőrzi a kül- és biztonságpolitika folyamatosságát. A többszöri halasztás egyik indokaként emlegetett, a kapcsolatok újraindításának elősegítése érdekében az USA irányába tett gesztus, megfelelően tükröződik a dokumentumban, és így a kooperatív hangnem dominál. Új vonás az EU viszonylagos leértékelődése az orosz stratégiaalkotók gondolkodásában. A katonai vonatkozású részek nem hoztak újdonságot. A stratégia úgy rendelkezik, hogy a Biztonsági Tanácsnak időszakonként felül kell vizsgálnia a dokumentumot. 44 Külügyi Szemle
