Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - OROSZ KÜLPOLITIKA ÉS A POSZTSZOVJET ENERGETIKAI TÉR - Póti László: "Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan": az orosz külpolitika koncepcionális keretei
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan Az új katonai doktrína Medvegyev elnök 2010. február 8-án írta alá azt a rendeletét, amellyel jóváhagyta az Oroszországi Föderáció új katonai doktrínáját. Az addigi, 2000-ben elfogadottnál a jelenleg is érvényben lévő dokumentum rövidebb -16 helyett 12 oldalas - lett, és négy fejezetből áll: általános rendelkezések, katonai veszélyek és fenyegetések az Oroszországi Föderációra, az Oroszországi Föderáció katonapolitikája, valamint a védelem katonaigazdasági támogatása. A független Oroszország történetének sorrendben harmadik katonai doktrínája a bevezető részben - a korábbitól eltérően, de a nemzeti biztonsági stratégiával összhangban - egy sor fogalmat definiál (katonai biztonság, katonai veszély, katonai fenyegetés, katonai konfliktus, fegyveres konfliktus, helyi háború, regionális háború, nagyméretű háború stb.). Figyelemre méltó, hogy hiányzik belőle - a korábbiban meglévő - utalás a doktrína „védelmi jellegére". A „katonai veszélyek és fenyegetések" részben az anyag úgy jellemzi a nemzetközi helyzetet, mint amelyben „gyengül az ideológiai konfrontáció", egyes államok, államcsoportok befolyása csökken, másoké - amelyek „átfogó uralomra törekednek" - nő; de a többpólusosság és a különféle globalizációs folyamatok is megtalálhatók a jellemzők között. Továbbra is érvényes, hogy a regionális konfliktusokat erőszakos úton oldják meg. A mai biztonsági architektúra „nem biztosít egyenlő biztonságot minden állam számára". Végül a szerzők megállapítják, hogy bár a nagyméretű, hagyományos fegyverekkel vívandó háború valószínűsége csökken, „az Oroszországi Föderációt érintő katonai veszélyek több irányból is erősödnek". A „külső katonai veszélyek" között tizenegy tényezőt sorol fel a doktrína. Az első helyen a globális funkciókra törekvő NATO áll, amely - többek között a bővítés révén - egyre közelebb tolja katonai infrastruktúráját Oroszországhoz. A második helyen a kissé talányos „egyes államok és térségek destabilizációja", valamint a stratégiai stabilitás aláásása szerepel. Harmadikként a katonai kontingensek Oroszország vagy szövetségesei közvetlen szomszédságában történő telepítését említi; a negyedik helyre pedig a hadászati rakétavédelem került. A „belső katonai veszélyeket" bemutató rész rövidebb a 2000-es dokumentumban találhatónál, de szintén az alkotmányos renddel, valamint a területi egységgel szembeni fellépést és az államhatalmi szervek működésének „dezorganizálását" nevezi meg a legjelentősebb fenyegetésként. Kimaradt viszont az illegális fegyveres alakulatok és fegyverforgalmazás, valamint a szervezett bűnözés és terrorizmus tétele. Korunk háborús konfliktusainak jellemzői között a doktrína a következőket sorolja fel: a katonai erő komplex alkalmazása; az atomfegyverrel összevethető hatékonyságú, új fizikai törvényszerűségeken alapuló fegyverzetek bevezetése; a légtérben és az űrben működő csapatok és eszközök egyre szélesebb körű alkalmazása; az információs 2013. ősz 45
