Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Törökország és a Balkán szövetség létrehozása volt, amely azonban szintén rövid életűnek bizonyult: Sztálin halála és a szovjet-jugoszláv közeledés, valamint a Ciprus miatt elmérgesedett törökgörög kapcsolatok zárójelbe tették az egész együttműködést.18 A következő évtizedekben ugyan történt közeledés a kommunista országokhoz,19 azonban alapvetően a blokklogika határozta meg az 1990-ig terjedő időszakot. A Balkánon főleg a külpolitikai elszigetelődésből kitörni kívánó Albánia volt partner, amely például a ciprusi kérdésben Törökország mellett állt ki. A korszakban a legkomolyabb válságot az 1984 és 1989 között Bulgáriában zajló törökellenes asszimilációs kampány okozta. Ekkor a bolgár hatóságok megpróbálták erőszakos eszközökkel (névváltoztatás, vallás visszaszorítása stb.) beolvasztani a török kisebbséget. Ankara nem kockáztathatott egy fegyveres konfliktust, ezért mindent elkövetett a probléma internacionalizálására, hogy úgy gyakoroljon nyomást Szófiára: nemzetközi fórumokon ítélte el a bolgár kormány intézkedéseit - de szinte semmi lehetősége nem volt az országon belül zajló események befolyásolására. Ráadásul 1989-ben bekövetkezett a Törökországot a balkáni konfliktusok során rendszerint sújtó exodus: mintegy három- száztíz-háromszázötvenezer bulgáriai török hagyta el az országot Isztambul irányába. Az 1989-es év vége azonban jelentős változásokat hozott a régióban. A kommunista diktatúrák összeomlása mellett a térség újra visszanyerte viszonylagos függetlenségét, amit Jugoszlávia széthullásával, a gazdasági-politikai rendszerváltással jelentős instabilitás kísért. Ankarának, amelynek külpolitikai környezete szinte egy csapásra gyökeresen megváltozott,20 az elmúlt húsz évben lényegében ehhez a megváltozott környezethez történő alkalmazkodásról szólt a külpolitikája. Különösen a kilencvenes években vált ez a probléma súlyossá, amikor a balkáni régióban a biztonsági kihívások sora jelentkezett, a gazdasági visszaeséstől kezdve a háborús konfliktusokig. Ezek komolyan érintették Törökországot, mivel a térség a földrajzi elhelyezkedésénél fogva Európa kapuja: a délszláv válság idején a hazalátogató munkások tízezrei szembesültek az utazás nehézségeivel - a válság gazdasági vonzatairól nem is beszélve. Ankara, ennek megfelelően, az elmúlt húsz évben kormánytól függetlenül megmaradt a balkáni stabilitás egyik fő támogatójának, s politikáját is ehhez igazította. Ugyanakkor a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy Törökország egyedül nem képes szavatolni a békét a félszigeten. Emiatt aktív, kezdeményező, de korlátozott eszközökből álló diplomáciát kellett folytatnia. Ez főleg a multilateralizmusban és a mediációban öltött testet. A belső feszültségek idején, 1991-ben Ankara még a konfliktusok békés rendezése és Jugoszlávia egységének megőrzése mellett állt ki.21 Azonban látva a konfliktus súlyosbodását, 1992 elején elismerte a függetlenné vált államokat, illetve - a török közvéleménnyel összhangban - határozottan bosnyákpárti külpolitikát kezdett el folytatni. 2013. tavasz 43
