Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Végh Zsuzsanna: Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa
Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa kiépítését tűzte ki célul. Moldova 1994-ben csatlakozott a Független Államok Közösségéhez. Elnöki szinten viszont az Európai Unióval való kapcsolatfelvétel is megindult: 1993-ban Mircea Snegur levélben kereste meg az Európai Bizottság elnökét, és rövidesen megkezdődtek a partnerségi és együttműködési megállapodás tárgyalásai. Az egyezményt 1998-ban írták alá.5 Az Unió felé való közeledés a kilencvenes évek második felében, Petru Lucinschi elnök alatt is folytatódott. 1997-ben Lucinschi hivatalos levélben kérte Moldova felvételét az EU-ba, de akkor ez a kezdeményezés még nem kapott komolyabb támogatást az Unióban. Az 1998-as választásokat követően hárompárti koalíció vette át a hatalmat, s a miniszterelnök, Ion Sturza 1999-ben külpolitikai prioritásként a kormányprogram részévé tette az Európai Unióhoz való csatlakozást. A Sturza-kabinet azonban néhány hónappal később megbukott, és az új kormányba már kommunista képviselők is bekerültek. Ennek következtében Moldova EU-integrációjának kérdése hamar háttérbe szorult,6 bár 2000-ben az akkor kinevezett uniós integrációügyi biztos még készített egy koncepciót arra vonatkozóan.7 A függetlenség kikiáltása utáni első évtized iránykeresését és változó kormányzási irányait két kommunista ciklus követte, ami jól példázza, hogy a történelmi és etnikai alapú külpolitikai identitáskeresés mellett egy pragmatikus/opportunista egyensúlyozás is jellemzi Moldovát. Ez a pragmatizmus vagy opportunizmus tette ugyanis lehetővé, hogy ugyanaz a hatalmon lévő párt néhány év leforgása alatt - a külpolitikai folyamatok és a váltakozó erőviszonyok függvényében - gyakorlatilag egymással szöges ellentétben levő politikai programokat képviseljen. Ennek tudható be, hogy a 2001-es parlamenti választásokon fölényes győzelmet arató kommunista párt még egy kimondottan oroszbarát kampányt folytatott,8 néhány évvel később viszont már az ország európai orientációja mellett foglalt állást. A parlamentben abszolút többséget szerző kommunista párt 2001-ben elnökké választotta Vlagyimir Voronyin pártelnököt, így a továbbiakban nem különült el az elnöki és a kormányszinten folyó (kül)politizálás. A kommunista időszak alatt a miniszter- elnöki hatalom meggyengült, és az irányítás tulajdonképpen Voronyin kezében összpontosult. A kezdeti oroszorientáció abban nyilvánult meg, hogy a kommunista párt a belorusz-orosz vámunióhoz történő csatlakozást tűzte ki célul programjában, és az alkotmányban meghatározott „védett státusz" (az etnikumok közti párbeszéd nyelve) helyett hivatalos nyelvvé kívánta emelni az oroszt.9 Az első kérdés azonban már 2002- ben lekerült az asztalról: Voronyin tettek nélküli szavaknak minősítette a vámuniót,10 és az orosz nyelv státusza sem változott meg a későbbiekben. Hatalomra jutásakor Voronyin a transznyisztriai konfliktusra is gyors megoldást szeretett volna találni, ugyanis az előző évtizedben gyakorlatilag semmi előrelépés nem történt. A moldovai belső megosztottság és a hatalomkoncentráció hiánya egyértelműen elősegítette Transznyisztria de facto állammá válását. A Voronyin kezében összpontosuló hatalom viszont felborította ezt a nyugodt trendet.” A két vezető, Voronyin és 2013. ősz 21
