Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 3. szám - A POSZTSZOVJET TÉRSÉG ÉS OROSZORSZÁG - Végh Zsuzsanna: Úton az Európai Unió felé - Moldova, a Keleti Partnerség éllovasa
Végit Zsuzsanna Bár a Dnyeszteren túli terület korábban nem volt része Besszarábiának, Moldova vezetői a szovjet időkben mind onnan kerültek ki. A '80-as évek végén a szovjet befolyás - és így a korábban igen erőteljes szovjetizáció - gyengülésével párhuzamosan újra megerősödött a helyi moldáv elitek politikai és kulturális önrendelkezésre való igénye, amely ekkor még igen befogadó volt a többi kisebbség törekvéseivel szemben is. Az 1989-ben megszerveződött Moldovai Népfront (Frontul Popular din Moldova) hamarosan a legnagyobb ellenzéki erővé vált, viszont a Szovjetuniótól való függetlenedés pártolása mellett már egy erőteljesebb román irányultságot vett fel, és már abban az évben sikerült hivatalos nyelvként elismertetnie a latin ábécét használó moldáv nyelvet. Mindezt a pozícióit féltő, oroszajkú vezetői réteg nem nézte jó szemmel, főként amikor az 1990-es választások után a parlamentbe jutott néppárti képviselők a Romániával való egyesülést is a zászlajukra tűzték. Moldova 1991-ben kiáltotta ki a Szovjetuniótól való függetlenségét. Hamarosan azonban a Dnyeszteren túli terület vezetői bejelentették, hogy a régió elszakad Moldovától, s a Szovjetunió része marad. Az 1992-es rövid polgárháború mérgesítette el végleg a viszonyt, amelynek egy szovjet intervenció vetett véget. Ez bebetonozta Igor Szmirnov transznyisztriai hatalmát a következő két évtizedre. Összetűzésre azóta nem került sor ugyan, de az orosz „békefenntartók" változatlanul jelen vannak Transznyisztriában. Bár a törésvonal etnikai színezetet kapott azáltal, hogy a moldáv ellenzék egy erőteljes román orientációjú agendát tett magáévá, a szembenállás sokkal inkább a szovjet hatalom kiszolgálói és a hatalomból kiszorult helyi népesség között húzódott, és a gazdasági, politikai pozíciók megszerzéséről, illetve megtartásáról szólt.4 Fontos továbbá, hogy a konfliktus következtében nem történt nagyobb népességátrendeződés: Moldova Prut és Dnyeszter közötti részén ma változatlanul élnek oroszajkúak (oroszok, ukránok), ahogy Transznyisztriában is moldávok. így elmondhatjuk, hogy valóban nem etnikai ellentétek következménye volt a terület elszakadása. Transznyisztria elszakadását követően a területi konfliktus mellett Moldovának gazdasági nehézségekkel is meg kellett küzdenie. Egyrészt a Szovjetunió összeomlásával az exportpiacai beszűkültek, másrészt a komolyabb bevételeket termelő nehézipar felett is elvesztette az irányítást, hiszen az erőmű és a gyárak is a Dnyeszter bal partján voltak. A Prut és a Dnyeszter között ekkor szinte kizárólag a mezőgazdaság és az arra épülő ipar volt megtalálható. A gazdaság a mai napig nem tudott rendbe jönni: a komoly strukturális reformok még mindig váratnak magukra, és GNI/fő értékekben mérve a '90-es évek óta Moldova stabilan a legszegényebb a kelet-európai és a dél-kaukázusi posztszovjet országok között (1. sz. függelék). A '90-es évek során kormányonként változott Moldova külpolitikai orientációja. A 1990-es választásokat követően a kormány a Romániával való egyesülést támogatta, ám 1994 márciusában egy népszavazás elutasította ezt az uniót. Abban az évben jutott hatalomra a Demokratikus Agrár Párt, mely az Oroszországgal való kapcsolatok újbóli 20 Külügyi Szemle
