Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Eger esi Zoltán A török-balkáni kapcsolatok társadalmi háttere A Balkán-félsziget és Törökország közötti kapcsolat az oszmán hódoltság több száz éves közös történelmén alapszik. Az oszmán hódítás és uralom, s annak olykor konfliktusos, olykor békésebb periódusai beépültek a balkáni népek nemzetépítésébe, nemzettudatába, ami az iskolai tankönyveken keresztül mind a mai napig befolyásolja a kölcsönös percepciókat. A közös múlt egyik legnagyobb hozományának az iszlám balkáni elterjesztése tekinthető. Jelenleg a megközelítőleg 54 milliós népességű területen a muszlimok létszáma közel 7,5 millió fő (14 százalék),2 s több országban is ők adják a lakosság legnagyobb részét (Koszovó, Albánia, Bosznia-Hercegovina). Az albánok, bosnyákok milliói mellett ráadásul törökök is maradtak a félszigeten az impériumváltás után, így Bulgária lakosságának közel 8-9 százalékát ők teszik ki, s az egyik legstabilabb parlamenti pártot, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (Hak ve Özgürlükler Hareketi) nevet viselő formációt is ők adják immár több mint húsz éve a bolgár törvényhozásnak.3 A kapcsolat azonban nem egyirányú: nemcsak törökök és más muszlim népek élnek a Balkánon, de az Oszmán Birodalom kiszorulásával párhuzamosan bosnyákok, pomákok, torbesik, albánok és balkáni törökök is tömegesen telepedtek át a birodalom megmaradt területeire - illetve 1923 után a Török Köztársaságba; csak 1878 és 1913 között is százezrekre tehető azok száma, akik így kerültek Isztambulba és Anatóliába.4 A függetlenségi háború lezárása után (1922), a modern Törökország alapjainak lerakása során Ankara még készségesebben fogadta őket, amit két tényező indokolt: a háborúk után kulcsfontosságú volt a hatalmas vérveszteség pótlása, másrészt a balkáni musz- limokat könnyen asszimilálhatónak tartották.5 Ráadásul e népek anyaországaival (ha egyáltalán volt anyaországuk) nem volt közös határ, így nem kellett attól tartani, hogy területi követelésekkel lépnének fel kisebbségeik védelme érdekében. Ennek megfelelően a két világháború között több szerződést is kötöttek: 1925-ben Bulgáriával, 1934-ben Romániával; ezek révén összesen több százezer török, tatár és pomák átköltözésére került sor. Ugyan Jugoszláviával csak a korszak végén sikerült megállapodást kötni, azonban onnan is több tízezren telepedtek át.6 A két világháború között a Balkánról érkezők létszáma elérte a négyszáztízezret.7 A muszlim kisebbségek befogadásának gyakorlata a II. világháború után sem változott, noha a hatóságok egyre kevésbé kívánták megnyitni a gyorsuló népességnövekedés miatt egyre nagyobb munkanélküliséggel küszködő Törökország kapuit. Ennek ellenére több megállapodás született, jelentős muszlim csoportok befogadásáról: így 1954-ben Jugoszláviával, a törökök önkéntes hazatelepedéséről, amelynek keretében kb. százhetvenötezer ember hagyta el a kommunista államot 1968-ig.8 A török etnikumot biztonságpolitikai veszélyforrásnak tekintő Bulgáriával rendszeresen kötöttek egyezményeket; így került sor 1950-51-ben százötvenezer török 40 Külügyi Szemle
