Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - TÖRÖKORSZÁG MINT REGIONÁLIS HATALOM - Egeresi Zoltán: Törökország és a Balkán
Törökország és a Balkán áttelepedésére vagy az 1970-es évek folyamán a családegyesítési programra. Azonban ezek nem tudták elejét venni az etnikai konfliktusoknak, melyek közül a legnagyobb horderejű a hidegháború végén következett be. Bulgáriában az 1980-as évek második felében, a névváltoztatási kampány folyamán a török lakosságot erőszakosan bolgár nevek felvételére kötelezték, ami közrejátszott az 1989-es „nagy kirándulásban," amelynek során háromszázötvenezer török menekült át Törökországba.9 A balkáni bevándorlók új hullámát az 1990-es évek háborúi hozták el, amikor albánok és bosnyákok tízezrei kerültek Törökországba, amit egy komoly gazdasági migráció egészített ki, főleg Bulgáriából. Az elmúlt kilencven évben Törökországba áttelepült balkáni muszlimok számát pontosan megmondani nem lehet, nominálisan egy és két millió közé tehető. Azonban ők, illetve főleg a Márvány-tenger és Izmir környékén élő leszármazottaik a török lakosság jelentős csoportját képezik. Ez egyszerre több következménnyel jár, amit a török bel- és külpolitikának is figyelembe kell vennie. Legfőképp azzal, hogy ez a réteg a vallásos közép-anatóliai lakossághoz képest sokkal szekulárisabb, nyugatiasabb. A réteg preferenciája alapján következésképp rendszerint a baloldali, szekuláris pártokra adja a voksát,10 ezért az AKP-nak mint szavazatmaximalizáló politikai pártnak figyelembe kell vennie mind helyi, mind országos szinten a Balkánhoz kötődő milliókat is. A csoport iránti érdeklődését és támogatását helyi szinten és a külpolitikában is meg kell mutatnia. Ankara többek között emiatt sem lehet indifferens a balkáni területek iránt, hiszen több millió ember él az országban, akik ha csak eltérő mértékben is, de kötődnek az ott fekvő államokhoz. Annál is inkább, mivel a bevándorlók egy része az elmúlt évtizedekben egyesületek százait hozta létre, s közülük helyi szinten több is komoly politikai erővé lépett elő. A bevándorlók szervezeteinek a kialakulása az 1980-as évektől vett nagyobb lendületet, amikor a bulgáriai események elleni tiltakozásképp több egyesület alakult Isztambulban, Izmirben, Burszában és Izmitben.11 Ezek aztán fiókszervezetek százait hozták létre, majd a 2000-es évek során megindult a nagyobb közösségek integrációja is. E szervezetek politikai aktivitása főleg a helyhatósági és a parlamenti választásokon mérhető leginkább, amikor a tagok szavazatainak megnyerése kulcskérdés lehet az AKP jelöltje számára; de arra is látni példát, hogy e közösségek vezetői indulnak a kormánypárt színeiben, hogy aztán vezetőik jó pozícióba kerülve segíthessék szavazótáborukat. Nem véletlen, hogy az ország nyugati részéből érkező, bevándorló szervezetekhez kapcsolódó politikusok voltak és jelenleg is ők azok, akik a balkáni török külpolitika egyik legnagyobb szószólói. Napjainkban az ezen egyesületek által létrehozott föderációk és konföderációk rendszeres találkozókat tartanak a török politikusokkal, illetve a török külpolitikához kapcsolódó intézményekkel, így például a Külhoni Törökök és Rokon Népek Elnökségével. A nagy szervezetek vezetői helyet kapnak a Balkánra látogató török delegációkban is. 2013. tavasz 41
