Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Az európai föderalizmus kormányzati pénzek visszanyerése. Ezek alapvetően érthető politikai célok, de ezt az adónemet és ezt az adóbevételt az EU saját forrásának megtenni rövid távon kényelmes, hosszú távon viszont értelmetlen döntés. Az európai adó kérdése mögött egy alapvető politikai dilemma húzódik meg: ki finanszírozza az európai projektet? A jelenlegi rendszer szerint az EU költségvetésének oroszlánrészét a tagállamok fizetik, tagállami hozzájárulásként, mintegy klubtagsági díjként. Ennek megfelelően az EU urai is a tagállamok. Ebből a helyzetből nemcsak a közös intézmények viszonylagos erőhátránya következik, hanem az állampolgároktól való elkülönülés, eltávolodás is. Az uniós polgárokban a távolodás érzete azáltal is erősödik, hogy úgy érzik, nem finanszírozói, nem gazdái, nem tulajdonosai az integrációnak, hiszen annak működését látszólag a kormányuk tartja fent, a tagállami befizetés által. Természetesen ez csak a látszat, hiszen a kormányok valójában a polgárok adóbevételét utalják a közös brüsszeli költségvetésbe. Az amerikai függetlenségi mozgalom mottója a „No taxation without representation"27 volt. A mai európai helyzetet a „No representation without taxation" realitásával lehet jellemezni. Amennyiben az állampolgárokban tudatosodna, hogy az adózáson keresztül ők az európai projekt gazdái, sokkal könnyebb lenne a jelenlegi társadalmi elfordulást, érdektelenséget feloldani, ami pedig - mint láttuk - az egyik alapfeltétele annak, hogy az Európai Unió továbbléphessen a válságból és sodródásból való kilábalás útján. Az európai állampolgárok által fizetett európai adót természetesen költségvetéssemleges módon kellene (és lehet is) bevezetni. Vagyis sem az egyes állampolgároknak, sem a tagállamoknak nem kerülhetne többe az új rendszer alkalmazása. Ennek a legjobb módja - a föderális államok (pl. Kanada) gyakorlatához hasonlóan - az áfa megosztása. Ahogyan az ember Torontóban egy kabát vásárlása esetén X százalék áfát a föderális, Y százalék áfát pedig az Ontario tartományi adminisztrációnak fizet, a magyar vásárló 26 százalék áfát fizetne a magyar és 1 százalékot az uniós költségvetésbe. Mindez azt is jelentené, hogy a tagállamok mentesülnének a közös költségvetésbe történő befizetési kötelezettségük alól. Egyelőre tehát a pénzügyi tranzakciós adó tűnik a közös EU-adó legvalószínűbb forrásának, de nem kizárt, hogy ezt később, a kétsebességes Európának a valódi gazdasági közösséget - akár egy közös gazdasági kormányt is - létrehozó föderális magjában kiváltja egy olyan adónem, amely a polgárok érintettségét erősíti. 2013. nyár 151
