Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila A föderalizmus gondolatának térnyerése a politikai vitában A válság elhúzódásával egyre több közéleti szereplő és politikus lép a gondolkodók és kutatók nyomába, és kezd nyíltan beszélni az európai föderáció szükségességéről. Az első hivatalos terv Európa jövőbeni föderatív berendezkedésére vonatkozóan 2012 júniusában jelent meg. A korábban már ismertetett, Herman Van Rompuy, Jósé Manuel Barroso, Mario Draghi és Jean-Claude Juncker által elkészített terv meglehetősen elnagyolt, vázlatos, azonban körvonalazza a föderáció megvalósulásának négylépcsős modelljét. A jelentés szerint a föderáció felé vezető út első szakasza a bankunió megteremtése. Már az első lépés is csak az eurót használó országokra nézve kötelező, a többi tagállam számára opcionális. A második szakaszban a fiskális unió megteremtése következne. Ez lényegében még szigorúbb ellenőrzést jelentene a költségvetési politika területén, valamint egy erős jogosítványokkal rendelkező európai pénzügyminiszter lenne kompetens a fontosabb ügyekben (pl.: tagállami hitelfelvétel). Emellett közös eurókötvények kibocsátására is sor kerülne. A harmadik szakasz a már egységes gazdasági kormányzás kialakítása. Ez többek között az adópolitika, nyugdíjpolitika, szociálpolitika ösz- szehangolását jelentené. A negyedik szakasz pedig a politikai unió lenne. 2012 szeptemberében jelent meg a Guido Westerwelle német külügyminiszter kezdeményezésére felállított Zukunftgruppe (Európa Jövője Csoport) jelentése, amely már jóval több konkrétumot tartalmaz. Westerwelle a francia, az olasz, az osztrák, a portugál, a spanyol, a dán, a lengyel, a belga, a holland és a luxemburgi külügyminisztert kérte fel, hogy vegyenek részt a munkában. A dokumentum legfőbb gondolata az, hogy intenzívebb integrációra van szükség a válság legyőzése és a hosszú távú célok elérése érdekében. A jelentésben abszolút prioritást élvez a Gazdasági és Monetáris Unió megerősítése a gazdasági kormányzás erősítésén és új EU-szintű mechanizmusok létrehozásán keresztül. A demokratikus legitimitás és az elszámoltathatóság érdekében az Európai Parlament hatáskörébe újabb feladatok kerülnének, és erősítenék az EP és a nemzeti parlamentek közötti együttműködést. Hosszabb távú céljuk, hogy a válság elhárítása után alapvető változásokat érjenek el az EU működését illetően. 2013-ban alapos revízió alá helyeznék és a többségi döntési rendszerre való áttéréssel megerősítenék a közös biztonság- és védelmi politikát (KBVP), valamint a közös kül- és biztonságügyi politikát (KKBP). Célul tűzik ki a nemzetközi szervezetekben való közös képviseletet, végső soron pedig egy európai hadsereg felállítását is. Intézményi reformok útján tovább erősítenék az Európai Bizottság pozícióit és az Általános Ügyek Tanácsa koordinációs szerepét. A bizottsági elnök az EU miniszterelnökeként funkcionálna, és személyesen nevezné ki a kormányát. Az egyik elképzelés szerint az uniós kormányfőt az állampolgárok választanák. 152 Külügyi Szemle
