Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)

2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa

Az európai föderalizmus akár a válságkezeléssel párhuzamosan, a kormányköziség felé való intézményi és eljá­rási elmozdulás csak átmeneti jelenség lesz. A válság során egyre inkább alkalmazott uniós módszernek a szerződéses megál­lapodások kötése lehet az egyik kulcseleme, amely így megoldást kínálhat az uniós hatáskör hiányára. A tagállamok a szerződéses megállapodás keretében önkéntes vál­lalással köteleződnének el az ún. országspecifikus ajánlások végrehajtása tekintetében. Az uniós módszert a tagállami együttműködés egy olyan formájaként lehet megha­tározni, amelyet a szerződésekben lefektetett célok megvalósítása és a többoldalú fel­ügyeleti rend végrehajtása érdekében folytatnak a tagállamok egymás között olyan, a többoldalú felügyeleti rend által érintett szakpolitikai kérdésekben, amelyekben az Unió nem rendelkezik hatáskörrel. Az uniós módszer ez utóbbi körülményből fakadó­an nem vezethet uniós jogi aktus elfogadásához. A megállapodások részben politikai jellegű dokumentumok formáját öltik, részben a szerződéseken kívüli megállapodá­sokban jelenhetnek meg. Külön kell választani a célok elfogadását (ami politikai jellegű deklarációk formáját ölti) a megállapodások végrehajtásától.20 Az új kormányközi szerződésalkotás példája volt a fiskális paktum21 elfogadásának folyamata. A paktum az EU-s szerződéseken kívül létrehozott nemzetközi szerződés, és a legfontosabb rendelkezése az ún. aranyszabály, amit a részes tagállamoknak az al­kotmányukba vagy azzal egyenértékű jogszabályba át kell ültetniük. Az aranyszabály szerint a 60 százaléknál magasabb államadósággal rendelkező országokban a költség- vetési hiány strukturális egyenlege nem haladhatja meg a 0,5 százalékot. Egy további rendelkezés szerint az együttműködésben részt vevő feleknek kölcsönösen tájékoztat­niuk kell egymást az állampapír-kibocsátási terveikről. Normális esetben szerződés- módosításhoz kormányközi konferencia (IGC) összehívása szükséges, az alkotmány­szerződés előkészítésére pedig konventet állítottak fel. Az ott kialakítandó konszenzus nagyon nehezen biztosítható. Az „alkotmányozó" konvent gyakorlata megmutatta, hogy az eredeti szándéktól alapvetően eltérő eredményeket is hozhat a különböző po­litikai programokkal részt vevő kormányok, nemzeti, illetve európai parlamenti kép­viselők törekvéseinek eredője. Az IGC keretében kidolgozott és valamennyi szerződő félre kötelező szerződés módosításának elfogadása egyhangúságot igényel. A rendes szerződésmódosítás tehát hosszadalmas, ezért a komoly politikai ellentétek várható ki­alakulása miatt kockázatos lett volna a válság idején. A fiskális paktumot szorgalmazó tagállamok érdeke ezért a gyors megegyezés volt. A részvételt elutasító brit álláspont megfelelő alkalmat adott a lassabb és bonyolultabb rendes szerződésmódosítási út el­kerülésére.22 Az Európai Unió demokratikus válságának a leküzdése érdekében a Bizottság 2013 tavaszán azzal az ajánlással ált elő, hogy a 2014-es európai választásokon a pártok állítsanak jelölteket az Európai Bizottság elnöki tisztére, továbbá a jelöltek nyilváno­san tegyék közzé, hogy melyik európai párthoz kötődnek. E javaslatok célja, hogy a 2013. nyár 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom