Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Az európai föderalizmus és az egyes tagállamok gazdasági és politikai helyzetéről. Az EU társadalmi támogatottsága 2012 óta 60 százalékról 45 százalékra csökkent a megkérdezett európai polgárok körében. (Nyolc EU-tagországban folyt a kutatás, Magyarország nem volt a kosárban.) Arra kérdésre, hogy az európai integráció erősítette-e a gazdaságot, a megkérdezettek mindössze 28 (!) százaléka felelt igennel. Különösen figyelemre méltó és veszélyes az EU-integráció sorsára nézve, hogy a legnagyobb kiábrándulás Franciaországban következett be. (A német és a francia társadalom Európa-, illetve EU-képében rendkívül mély ellentét állt be.) A megkérdezettek körében szintén drámaian megugrott a választott politikai vezetőkből való kiábrándultság mértéke is. Szintén érdekes, hogy a többség (59%) az államadósság csökkentését tartotta a válságból való kiútnak, és mindössze 29 százalék akart több gazdaságösztönzést a kormányok részéről. Különösen figyelemreméltó, hogy ez a vélemény leginkább a francia társadalomra jellemző, mert ott a megkérdezettek 81 százaléka akart adósságcsökkentést, és csak 18 százalék további ösztönzést - ami éles ellentétben áll a francia kormányzati politikával, főleg annak kommunikációjával. A gazdasági válság ellenére az emberek többsége meg akarja tartani az eurót: átlagosan 65 százalék vélekedik így. A legtöbben (69%) éppen Görögországban ragaszkodnak a közös pénzhez. A kutatás foglalkozik a britek EU-tagsággal kapcsolatos hangulatával is. A megkérdezettek 45 százaléka szeretne kilépni, 43 százalékuk pedig bent akar maradni az Európai Unióban. A kutatás a német közhangulat és a többi ország hangulata közti eltérésre is kitér, és megállapítja, hogy úgy tűnik, mintha a németek egy másik kontinensen élnének, mert míg közülük 75 százalék gondolja azt, hogy a gazdaság rendben van, addig az EU-átlag 9 százalék; a saját politikai vezetőjükről pozitívan gondolkozók aránya 75 százalék, szemben az átlagos 26 százalékkal. Az EU demokratikus deficitjéről is sok szó esik, mind a szakirodalomban, mind a politikai és a közbeszédben - és alapvetően méltán. Valójában nem is az a gond, hogy az EU-intézmények antidemokratikusak lennének, hanem az, hogy rendkívül távoli- ak a polgárok számára. Az Európai Parlament (a továbbiakban: Parlament) kívánta és kívánja betölteni a demokratikus és emberközeli intézmény szerepét: ez az egyedüli intézmény, amelynek tagjait közvetlen választásokkal küldik Brüsszelbe. A tapasztalat azonban az, hogy ettől az európai jogalkotásban egyre nagyobb súllyal szereplő Parlament még nem tölti be a fent vázolt szerepet: állandó és egyre mélyülő legitimációs válsággal küzd. Az európai parlamenti választásokon a részvételi arány minden alkalommal egyre kisebb, és ha nem lenne néhány tagországban - a statisztikai átlagot javító kihatással - kötelező a részvétel a szavazáson, az átlag talán már jó ideje 30 százalék körül lenne. Fél tucat tagállamban a szavazókorú népesség negyede, sőt esetenként kevesebb mint ötödé vesz csak részt a voksoláson, és a megválasztásuk után a képviselők szinte eltűnnek a választók szeme elől. 2013. nyár 141
