Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa
Marján Attila egységes, addig politikai és katonai téren nem az. Az európai közvélemény nem bánná, ha az uniós kül- és védelmi politika egységesebb lenne, a kormányok számára ez azonban rendkívül nagy falatnak bizonyult. Az „európai" külpolitika egy nem európai számára igen nehezen megfogható és igen bonyolult, többrétegű rendszer. Magában foglalja egyrészt a tagállamok (alapvetően a nemzetközi porondon jelentős szerepet játszó európai országok) saját, hagyományos külpolitikáit, másrészt a közösnek nevezett, de igazából nem közös „EU-külpolitikát", továbbá a jugoszláviai vérengzések hatására elindult közös védelmi politikát - vagyis azon elvek és akciók összességét, amelyeket a tagállamok egyeztetnek és egyhangúlag elfogadnak. Végül idetartoznak még azok a valóban közös külügyi, alapvetően külgazdasági jellegű politikák, mint a közös uniós támogatási politika vagy a Brüsszelből irányított külkereskedelem-politika. Az európai külpolitika, ha lassan is, de fejlődik, igyekszik tanulni a korábbi hibáiból, és a lisszaboni szerződés jelentős fejlesztést hozott a kül- és biztonságpolitikai főképviselői poszt, illetve az egységes Európai Külügyi Szolgálat létrehozásával. A főképviselő az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) külkapcsolatokért felelős tagjaként egy személyben annak alelnöke és a Külügyek Tanácsának elnöke is, továbbá javaslattételi joga van az Európai Tanács és az Európai Unió Tanácsa (a továbbiakban: Tanács) döntéseire vonatkozóan. O irányítja az Európai Külügyi Szolgálatot is, amelynek feladata, hogy segítse a főképviselőt, a Bizottság elnökét és a Bizottságot a külkapcsolatokkal összefüggő feladataiban, illetve ellássa az EU harmadik országokban való képviseletét. A fentiek ellenére az Európai Unió még ma is távol áll az igazi, egységes külpolitikai profil és gyakorlat megvalósulásától. De fontos tudni, hogy a közös külpolitika gyengeségének nem az elégtelen uniós szintű koordináció vagy a döntéshozatal körülményessége a valós oka. Ezek csak a tünetei egy, a mélyben meghúzódó, sokkal fontosabb kérdésnek: a nemzeti szuverenitásról való lemondástól való tagállami vonakodásnak. Identitás és demokráciadeficit Egy szorosabb integráció irányába történő elmozdulás, akár gazdasági, akár politikai föderalizálódásról van is szó, mindenképpen a nemzeti szuverenitásról való lemondással jár. Olyan lépéseket pedig, amelyek a nemzeti szuverenitás csökkentésével és a központi szint politikai hatalmának megerősödésével járnak, egyre nehezebb megtenni az uniós állampolgárok akarata ellenére, támogatása nélkül. Ezért kritikus kérdés az európai föderalizmus esélyeinek vizsgálatakor az uniós állampolgárok európai identitásának és az integrációhoz való érzelmi viszonyának megismerése. A Pew Research Center 2013. május elején közölte rendkívül érdekes és tanulságos tanulmányát az Európai Unió, az „európai projekt" általános társadalmi megítéléséről 140 Külügyi Szemle
