Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)

2013 / 2. szám - EURÓPAI FÖDERALIZMUS ÉS NEMZETKÖZI KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EU-BAN - Marján Attila: Az európai föderalizmus kérdésének néhány gazdasági és politikai aspektusa

Az európai föderalizmus nemet mondott Kaliforniának), az EU kénytelen megsegélyezni a csődközeli helyzet­be jutott tagállamait, félve a fertőzési veszélytől, mert egy államcsődhullám szintén a közös pénz megszűnését eredményezné. A bankszektor talrpra állítása megtörtént az Egyesült Államokban, Európa csak most kezdi kialakítani a saját bankunióját. A mun­kaerő- és termékpiaci mobilitás tekintetében az USA jóval az EU előtt jár. A munkaerő teljesen mobil az USA tagállamai között, de ez egyáltalán nem mondható el Európáról. Vagyis az Egyesült Államok sokkal inkább tekinthető optimális valutaövezetnek, mint az eurózóna. Az Egyesült Államok a meglévő intézményi, politikai, gazdasági különbségek mel­lett minta lehet az európai gazdasági föderalizmus és egy európai politikai unió ki­alakításához. Amerika és Európa a nyugati civilizáció két alappillére, közelségüket nemcsak a közös kulturális gyökerek és a gazdasági szféra szerves összefonódása, de a geopolitikai realitások és a számos tekintetben közös geostratégiai érdekek is erő­sítik. Ebből következően logikus az amerikai kormányzati struktúra és a gazdasági kormányzási rendszer megvizsgálása egy gazdasági és politikai föderáció felé araszoló Európában. Az egységesülés felé vezető úton néhány fontos akadály látszik: részben a tagorszá­gok eltérő geopolitikai fókusza és a valóban egységes külpolitikai profil hiánya, rész­ben az európai identitástudat hiánya és az európai projektnek az uniós állampolgárok­tól való hatalmas távolsága. Az európai föderalizmusra vonatkozó elképzelések és a gyenge külpolitikai profil Az euróválságnak komoly szerepe van a szorosabb gazdasági és politikai szövetségről szóló gondolkodás és programalkotás felerősödésében, de távolról sem csak az euró bevezetése, illetve annak válsága miatt merült fel a politikai unió mint választási le­hetőség az európai integráció számára. A válság kitörése előtt a föderaliták Európának pontosan a nemzetközi versenyben való jobb esélyei miatt akarták a politikai uniót megalakítani. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az világos üzenet lenne az állampol­gárok számára, és minden bizonnyal szimpatikusabbá tenné az európai projektet a sze­mükben. Mások egyenesen odáig mennek, hogy a politikai unióra azért van szükség, hogy Európa megmeneküljön a szabadkereskedelmi övezetté zülléstől, és attól, hogy szociális modelljét eladva egy amerikai típusú, kegyetlen, liberális, piacorientált régió­vá alacsonyodjon, ahol a magas kultúra és a szociális kohézió csak álom. Attól tartanak, ha az európai projektet politikai vízió és vezetés nélkül a „piacokra" bíznánk, akkor menthetetlenül ez lenne az öreg kontinens sorsa. Nem beszélve arról, hogy erős politi­kai arculat és külpolitika nélkül Európa örökre Amerika kisinasának szerepére lenne 2013. nyár 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom