Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Kiss J. László: Politika és percepció: magyar és osztrák (kül)politika az átalakulás éveiben (1988-1991)
Politika és percepció politikus és politikai megfigyelő, mint Thomas Chorherr, a Die Presse című lap főszerkesztője, abbeli aggodalmát fejezte ki, hogy az MSZMP felbomlásával együtt járó ellenőrizhetetlen fejlődés káoszhoz vezet. Chorherr a magyar diplomatáknak arról nyilatkozott, hogy az osztrák politikai osztály vezető személyiségei annak örülnének, ha a reformkommunista erők a párton belüli küzdelmekből megerősödve kerülnének ki, és így az MSZMP képessé válna arra, hogy a többpártrendszert ne csupán deklarálja, hanem hosszú távon szilárddá is tegye. A Die Presse főszerkesztője mindehhez azt is hozzáfűzte, hogy nincsen olyan felelős politikus sem Ausztriában, sem az EU-ban, aki a magyar semlegességben és a fennálló társadalmi rendszer radikális megváltoztatásában érdekelt lenne. Mindamellett üdvözlendőnek tartott minden olyan lépést, amely a polgári-demokratikus fejlődés irányába mutatott.38 1989. február 13-án Franz Vranitzky szövetségi kancellár a Németh Miklós magyar miniszterelnökkel folytatott beszélgetésében azt a kérdést vetette fel, hogy vajon a magyarországi reformfolyamat tempója nem túl gyors-e, és azt is hozzáfűzte, hogy a „reformeufória" veszélyes lehet. Vranitzky arra figyelmeztetett, hogy a keletkező társadalmi feszültségeket - éppen úgy, mint a reformokhoz szükséges időt - figyelembe kell venni, és fontos, hogy a haladás optimális mértékét megtalálják.39 Az ilyen értékelés aligha számított kivételnek. Helmut Kohl 1987 őszén úgy fogalmazott George Bush amerikai elnöknek, hogy Kádár gulyáskommunizmusa az „egyetlen ésszerű fejlődési út a keleti tömbben", míg Gorbacsovval szemben továbbra is szkeptikus volt, különösen a szovjetrendszer megreformálhatósága tekintetében.40 Hasonló irányba mutatott Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter Horváth István bonni nagykövettel 1989. szeptember 13-án folytatott beszélgetése. Genscher úgy tájékoztatta a magyar nagykövetet, hogy a német követség információi szerint Mark Palmer amerikai nagykövet azon fáradozik, hogy az Egyesült Államok politikai vezetését úgy befolyásolja, hogy az ellenzéket támogassa, annak érdekében, hogy a hatalmat megszerezhesse. Genscher azt mondta, hogy a kérdést Baker külügyminiszterrel külön is megbeszélte. Információi szerint az Egyesült Államok vezetői - Bush, Baker - nem osztják a véleményt. A Szövetségi Köztársaság kormányával egyetértésben az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország kormányai is abban érdekeltek, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt reformszárnya a demokratikus választások eredményeként megőrizhesse hatalmi pozícióját.41 Joggal juthatott Borhi László történész arra a következtetésre, hogy a nyugati politikusok valójában nemigen örültek annak, ami Magyarországon és Lengyelországban 1989-ben lezajlott. Számos politikus ugyanis attól tartott, hogy a „külső birodalom" elvesztése nyomán Gorbacsov helyzete gyengülhet, ami a reform irányultságú szovjet 2013. nyár 115
