Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - MAGYAR-OSZTRÁK DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A bécsi követség története a két világháború között
Fritz Pál valamint diplomáciai kapcsolat jött létre Spanyolországgal is. (Mindkét lépés viszonossági gesztus: korábban már belga és spanyol követség működött a magyar fővárosban.) Takarékossági okból Madridban csak 1926-ban rendeztek be követséget, addig az ügyeket Párizsból intézték. Ugyancsak februárban Montrealban főkonzulátus született, majd márciusban jöttek létre az Egyesült Államokba tervezett konzuli helyek: New Yorkban főkonzulátus, Chicagóban, Clevelandben és Pittsburghben konzuli kirendeltség. Az ország gazdasági erejéből ekkor nem futotta többre, a következő három évben a külképviseletek kiépülésének folyamata lényegesen lelassult: összesen öt újabb helyen tűzték ki a magyar lobogót. 1923 márciusában Tallinban - ahogy akkoriban az észt fővárost Magyarországon is német nevével illették: Révaiban - rendezkedett be magyar követség, majd az év októberétől Milánóban konzulátus segítette a magyar gazdasági érdekeltségek érvényesülését. 1924 májusában - a tervezettnél jóval később - nyílt a törökországi követség, az egyébként favorizált athéni misszió létesítésére pedig csak 1925 novemberében került sor. A Buenos Airesbe már 1920-ban tervbe vett követség 1928-ban nyitotta meg kapuját; előtte, 1927 májusában Rio de Janeiróban rendezkedett be magyar követség. 1925 novemberében Säo Paulóban, 1926 októberében Zágrábban, 1927 májusában Winnipegben, augusztusban pedig Pozsonyban létesítettek konzulátust. Összességében így 1930-ban 23 követség és 16 konzulátus működött. Ez utóbbi jóval elmaradt a tervezett mértéktől, ezért a tiszteletbeli konzulátusok számának - ami ugyanebben az évben 66 volt - erőteljesebb gyarapításával iparkodtak a gazdasági igényekre tekintettel lenni. Ezek munkája esetenként olyan tetemes volt, hogy magyar állami alkalmazottak bevonásával segítettek rajtuk. A külföldi követségek létesítése sohasem olcsó dolog, különösen nem az egy fejlett államban nyíló misszióé. A diplomáciai tevékenységtől elválaszthatatlan reprezentáció túlzott terheit a parlamenti ellenzék mindenkor éber figyelemmel kísérte és gyakran hevesen kritizálta. Ennek is szerepe lehetett abban, hogy a követi posztok jelentős hányadát nem töltötték be: a missziókat nem ritkán ügyvivőkre bízták, akiket a követeknél jóval szerényebb jövedelem illetett meg. Például 1927-ben a 22 követi poszton mindössze 14 követ működött. Rendszer és nemzeti érdek A rendszer exponensei úgy tartották, akkor szolgálják a nemzet érdekét, ha nem engednek a történelmi Magyarország visszaállításának céljából, miközben a nem túl jelentős, s szinte folyamatosan gyengülő szociáldemokrácia és a nálánál is erőtlenebb polgári demokratikus tábor reprezentánsai az etnikai revízió mellett voltak. Mindezeket ugyan (kimondva-kimondatlanul) gyakran érte a vád, hogy nem, illetve nem eléggé nemzetiek, valójában nem kétséges, hogy a nemzet érdeke valami efféle program megvalósítását kívánta (volna). 62 Külügyi Szemle
