Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 2. szám - AUSZTRIA ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ - Kőrösi István: Ausztria Európa-politikája és gazdasági pozíciója az Európai Unióban
Körösi István Az osztrák Európa-politika ezért abból indul ki, hogy az EU nélkül Ausztria nem „második Svájc" lenne, hanem gazdasági törpe. Az ország az 1995. évi EU-csatlakozás előtt jóval elmaradt Svájctól a fejlettség, exportképesség és a versenyképességi mutatók terén, azóta viszont folyamatos felzárkózást mutat. Az osztrák gazdaság az EU-tag- ság óta mintegy évi 2 százalékkal növekszik, gyorsabb ütemben, mint Németország és Svájc. E növekedésből 0,6 százalék, vagyis közel egyharmada az Unió hatásának tudható be. Az integráció pénzügyi következményeinek mérlege is pozitív: minden osztrák polgár évi 800 eurót nyert a részvételből. Hosszú távon Ausztria Svájcnál is kedvezőbben fejlődhet, magasabb növekedési ütemet érhet el, és nagyobb foglalkoztatásbővítést valósíthat meg. A munkaerőpiacon az EU nemcsak a konkurenciát növelte, hanem az esélyeket is. A személyek szabad áramlása nyomán megnőtt az Ausztriában dolgozó külföldi munkavállalók és diákok száma. A fajlagos bérköltség az integráció nyomán nem nőtt, sőt egyes szakmákban megélénkült a kelet-közép-európai munkavállalók konkurenciája. Az osztrák munkahelyteremtés nagy része - évi 12.600 új munkahely - integrációs hatásként keletkezett. Az osztrák munkaerőpiac tendenciáit azonban elsősorban az ipari termelés automatizálása és az Ázsiából származó import gyors térhódítása befolyásolja. A magasabb képzettségű osztrák munkavállalók ennek ellenére előnyösebb helyzetbe kerültek a belföldi és a nemzetközi munkaerőpiacon egyaránt. Az osztrák termelékenység az EU-ban a negyedik legmagasabb, Luxemburg, Írország és Belgium után. Jelentős az önálló keresők száma: 2012-ben 483.000 fő. A foglalkoztatottság Ausztriában 2009-2012 között közel 4 százalékkal nőtt, míg az euróövezet átlagában csökkent. A foglalkoztatás rentabilitását elősegíti, hogy a fajlagos bérköltség 2012-ben a 2000. évi szint alatt volt, amit azonban a termelékenység növekedése révén a kibocsátás növelésével értek el, miközben a reálbérek folyamatosan nőttek. (Ez az EU-országok között - Luxemburg és a skandináv országok kivételével - páratlanul kedvező helyzet). Ausztria termelési telephelyként versenyképesebbé vált, és regionális fejlesztése felgyorsult. Az állótőke-beruházások aránya az éves GDP 21-23 százaléka. Az alpesi országban rendre nagyobb a beruházási ráta, mint az euróövezetben, és különösen magasabb, mint az EU-27-ekben, ahol átlagosan csak 18 százalékot ér el. A belföldi piac nyitottabbá válása a versenyt erősítette. A versenyképesség ugyanakkor éppen az EU- támogatások felhasználásával erősödött. A külföldről származó kutatás-fejlesztési ráfordítások - döntően az EU K+F keretprogramjaiban való részvételnek és az EU-beli (legnagyobb arányban német) nagyvállalatok ausztriai tevékenységének köszönhetően - az 1995. évi 190 millió euróról 2012-re 1,13 milliárd euróra nőttek. A régiók közül Burgenland és Alsó-Ausztria felzárkózása a legnagyobb mértékű. Alsó-Ausztria minden befizetett eurójáért háromszor annyit kapott vissza a határvidékek EU-támogatása nyomán. 28 Külügyi Szemle
