Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - De Gaulle mint politikai mítosz (Soós Eszter Petronella)
Könyvekről volt a gaulle-ista köztársaság-koncepció közvetítésében. Lásd: 63-67. o.) A június 18-i megemlékezések egyfajta szintézist jelentenek ezen a téren: az évfordulót a háború alatt is tartották, utána pedig még nagyobb jelentőségre tett szert. Hosszú leírásokat találhatunk arról, hogy a Tábornok emberei milyen vitákat folytattak a felszabadulás utáni első megemlékezés napirendjéről és levezényléséről, illetve hogy végül hogyan is nézett ki az esemény (67-72. o.). Hasonlóan részletezi a szerző a mont Valériennél tartott éves megemlékezéseket is, illetve annak a rituálénak az üzenetét és kialakulását (72-74. o.), továbbá azt, hogy hogyan látták mások, más politikai erők ezeket az alkalmakat, és miként alakultak a gaulle-ista megemlékezések 1958 után (75-89. o.). Ugyanakkor a június 18-hoz kötődő megemlékezések konstans eleme volt az, hogy De Gaulle megkülönböztetett figyelemmel kísérte őket, a megemlékezések általában rövidek voltak, és a Tábornok hallgatott (89-90. o.). Az ötödik fejezet, melynek címe „A nemzet atyja", a gaulle-ista érzelem paternalista vonásait igyekszik körbejárni, vagyis azt, hogy kik, miért és hogyan tekintettek De Gaulle-ra úgy, mint egy apafigurára, illetve tekintélyre. Ebben a fejezetben - a téma jellegénél fogva - természetesen rengeteg utalás történik a Tábornok bejövő levelezésére, arra, hogy az állampolgárok miként próbáltak meg kapcsolatba lépni a Nagy Emberrel, vagy ahogyan Hazareesingh fogalmaz, miként próbálták meg bevonni De Gaulle-t az életükbe és megosztani vele egyfajta intimitást, esetenként ellenérzésüket (95. o.). De Gaulle azt is tudta (és nem csak a bejövő levelezéséből), hogy nem szereti mindenki, és ha kellett, tételesen fel is tudta sorolni, hogy melyek azok a politikai csoportok, amelyeknek Franciaország érdekét szem előtt tartva a tyúkszemére lépett, és akik ezért életük végéig utálni fogják őt (99. o.). Ebben a fejezetben kerül sor az „apafigura" elleni lázadás egyes megjelenési formáinak a bemutatására is. Hazareesingh ismerteti a Tábornok vidéki útjainak a rituáléját is, amely ugyancsak jól kitalált, üzenettel bíró és nagyon tudatos dolog volt (101-106. o.). Itt mutatja be De Gaulle egyes politikái, illetve a lemondása körüli levelezés egy részét is (107-110. o.). A Tábornok halála utáni leveleket, részvétnyilvánításokat szintén vizsgálta a szerző (110-116. o.), illetve a Napóleon személyével vont és vonható párhuzamokat is (amelyek máshol is gyakran előkerülnek a kötetben), tekintettel arra, hogy 1969-ben volt a császár születésének 200. évfordulója, így az összehasonlítás kvázi adta magát, és sokaknak eszébe juthatott (116-119. o.). A hatodik fejezet címe: „Colombey-i zarándoklatok". Ez máris mutatja, hogy a Tábornok faluja és egyben végső nyughelye, Colombey-les-deux-Eglises mennyire fontos szerepet tölt be a gaulle-ista mítosz továbbélésében. Szó esik a fejezetben arról, miért lehetett ez a falu a kultusz továbbélésének egyik központja, hogyan zajlott a határban emelt lotaringiai (kettős) kereszt felállításáért a kampány és a pénzgyűjtés (124-127. o.). A colombey-i látogatók számáról, illetve az emlékhely történetéről is hosszan olvashatunk (127-131. o.). Megjegyzi a szerző, hogy a hely át is politizálódott: olyannyira, hogy 192 Külügyi Szemle
