Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖZELKÉP A BOLGÁR-MACEDÓN KAPCSOLATOKRÓL - Klein András: Egy új bolgár Macedónia-politika felé
Egy új bolgár Macedónia-politika felé Erősödő bolgár öntudat Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy 2012-re Bulgária geopolitikai súlya a Balkánon megnőtt. Ennek három fő oka van: a 2013 februárjáig tartó viszonylagos politikai stabilitás (2013-ben a Boriszov-kormány idő előtti lemondásra kényszerült, ám a kialakult kormányválság kezelése megmaradt az alkotmányos keretek között, és 2013 májusában új választásokra kerül sor), az integrációs sikerek és a pénzügyi stabilitás. A megváltozott helyzet különösen abból a szempontból érdekes, ha figyelembe vesszük a többi balkáni ország helyzetét. Görögország pozícióit nagyban kikezdte a pénzügyi válság. Szerbia korábbi befolyását csökkentették a milosevicsi politika következményei és az integrációs lemaradás. Bosznia-Hercegovina működőképessége kérdéses, a Macedón Köztársaságot pedig hátráltatja egyrészt a szomszédaival való rossz viszonya, másrészt a macedón-albán együttélés feszültségei, harmadrészt pedig a 2013-ra kiteljesedő belpolitikai válsága. Ezzel szemben Bulgária az EU-nak és a NATO-nak teljes jogú tagja lett, élvezve annak külpolitikai és biztonságpolitikai előnyeit. Ráadásul az ország az 1997-es államcsődöt követően mára teljesen stabilizálta pénzügyi helyzetét. A több kormányzati cikluson át tartó - melynek során jobboldali, baloldali és liberális kormányok váltották egymást - szigorú fiskális politika következtében az ország például az elmúlt évet is csupán 0,5%-os deficittel, 1%-os gazdasági növekedéssel és mindössze 15%-os állam- adóssággal zárta, miközben Európában válságról beszélünk. Ma az ország a Balkán legbiztonságosabb befektetési övezete, a hitelminősítők „kedvence", és államadósságát az alacsony hozamok miatt könnyen finanszírozza. Ezek a számok annak ellenére impozánsak, hogy tudjuk, Bulgáriában az uniós átlagnál jóval nagyobbak a szociális feszültségek, az ECOSTAT kritériumai szerint a lakosság 40%-a minősül az Európai Unió mércéje szerint szegénynek. Mégis tény, hogy - a költségvetési stabilitást és az EU-tag- ság pénzügyi lehetőségeit kihasználva - az országban az infrastruktúra érezhetően és látványosan fejlődik.3 Az eddig említetteken kívül érdemes kitérni a politikai stabilitás kérdésére is. Itt nem pusztán arról van szó, hogy az országban demokratikus szavazásokon kormányokat váltottak (vagyis a demokrácia intézményrendszere működik, még a 2013-as kormány- válság idején is), hanem arról is, hogy Bulgária a Balkán egyetlen olyan állama, ahol az etnikai ellentétek nem fajultak fegyveres konfliktussá. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a bolgár-török kapcsolatok, az esetleges viták és konfliktusok kezelése a politika területén maradtak, színterük az önkormányzatok és a bolgár parlament. A muzulmán kisebbség ügye a politikai képviseletüket gyakorlatilag ellátó, a Mozgalom a Jogokért és Szabadságért nevű párthoz való viszonyon keresztül manifesztálódik. A kérdés nemcsak a bolgár-török történelmi múlt hagyományai miatt fontos, hanem a változó etnikai arányok miatt is.4 A viszonylag rendezett bolgár-török kapcsolatrendszer 2013. tavasz 173
