Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - KÖZELKÉP A BOLGÁR-MACEDÓN KAPCSOLATOKRÓL - Klein András: Egy új bolgár Macedónia-politika felé
Klein András megismeréséhez hozzátartozik, hogy Bulgáriában - ellentétben más, e térségbeli államok kisebbségpolitikai gyakorlatával - a rendszerváltás velejárója volt a Todor Zsiv- kov nevével fémjelzett törökellenes politika elítélése, az emberi jogoknak a törökökkel szembeni megsértésének hivatalos elismerése és a valós tényeknek a közvélemény elé tárása. Ismerve a bolgár lakosságnak a muzulmán kisebbségek iránti, történelmi gyökerű ellenszenvét, mindez a bolgár rendszerváltási elit egy bátor tettének minősíthető, melynek az ország stabilitását illetően meglett a hozadéka. A fent említett három tényező és más balkáni folyamatok eredménye pedig az lett, hogy mára megnőtt Bulgária súlya a Balkánon. Ráadásul megjósolható, hogy ha a térség stabilitása nem romlik, ha a bolgár állam pénzügyi helyzete továbbra is stabil marad, ha a 2013-as választásokat követően ismét sikerül stabil kormányt alakítaniuk, ha az eurózóna válsága megszűnik, és ha Európa tovább kíván kereskedni a gazdaságilag erősödő Törökországgal egy infrastrukturálisan fejlődő Bulgárián keresztül, akkor az ország további fejlődésnek néz elébe. Ez a helyzet azonban mást is eredményezett: a bolgár politika nagyobb öntudatra ébredt. Vagyis a korábbi évtizedekkel ellentétben, Szófia egyre inkább úgy érezheti, eljött annak az ideje, hogy hatékonyabban képviselje vélt nemzeti érdekeit, hiszen fejlődése révén nőtt a külpolitikai mozgástere. Ezzel szembesült Európa és Szkopje is. Az identitás kérdése Sokan megértéssel viszonyulnak a macedón identitás építéséhez, illetve megértőek annak esetleges túlhajtásaival szemben is. Biztonságpolitikai megfontolásból, a Balkán stabilitását szem előtt tartva és a megállíthatatlan albán demográfiai terjedés kezelése miatt a legtöbb elemző - jogosan - szükségesnek tartja a Macedón Köztársaság stabilizálását, aminek fontos eszköze az integráció. A legtöbb elemző szintén tisztában van azzal, hogy - Szerbiát, illetve később Jugoszláviát leszámítva - a macedóniai szlávo- kat 1944-ig gyakorlatilag mindenki bolgárként tartotta számon. Ám biztonságpolitikai szempontból ezen is túl lehet lépni úgy, ha leszögezzük: mindenki olyan nemzetiségű, amilyennek vallja magát. Ma pedig kétségtelen tény: a Macedón Köztársaság szláv lakosságának elsöprő többsége magát macedón nemzetiségűnek tartja. Ám egy nemzet felépítéséhez kell saját történelem is. Macedón részről azonban csak úgy keletkezhet saját történelem, ha letagadják bolgár gyökereiket, illetve a bolgár történelemnek a földrajzi Macedóniára eső részéről bebizonyítják, hogy az nem a bolgár, hanem a macedón történelem és kontinuitás része. Csakhogy így óhatatlanul eljutunk egy konfliktushoz. Nevezetesen ahhoz, hogy a földrajzi Macedóniával összefüggő történelem a bolgár nemzeti öntudatnak is része. Az európai köztudatban ez a tény nincsen annyira benne, pedig ezzel magyarázható, miért reagálnak Bulgáriában érzékenyen a nemzeti 174 Külügyi Szemle
