Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila viszont a Coplon-Gubicsev-tárgyalás végigvitelének fontossága mellett érvelt. Truman elnök döntése alapján titkos alku született a két minisztérium között: kiutasítják Gubicsevet, de ezzel megvárják a bírósági eljárás végét.81 így is történt, Vogelertől függetlenül. A bécsi újságíróknak küldött üzenet, illetve a Lamphere által leírtak magyarázata az lehet, hogy Gubicsev tárgyalása után valószínűleg elterjedt egy (alaptalan) pletyka a két személy kicseréléséről. Emiatt riaszthatták a bécsi tudósítókat, és bizonyára ez maradt meg Lamphere emlékezetében is. 1950. tavasz - a megegyezés elmarad A per utáni hónapokban intenzív egyeztetés folyt az amerikai és a magyar fél között, melyek eredményeképpen még akkor tavasszal kézzelfogható közelségbe került Vogeler szabadon bocsátása. A végső lépés azonban mégis elmaradt. E tárgyalások részletei a szakirodalomból többnyire ismertek, ezeket kívánom itt néhány új szemponttal és adalékkal kiegészíteni. Az egyeztetések 1950. április 11-én kezdődtek, amikor Béréi államtitkár bejelentette Davisnek, hogy a követ által Rákosinak tett „javaslatot" a magyar kormány megvizsgálta és „hajlandó figyelembe venni" azt. (A már ismertetett március 25-i Rákosi-Davis- találkozón az amerikai követ Gubicsevre hivatkozva kifejtette, hogy hasonló „gyakorlati jellegű" megoldást remél Magyarországtól - ti. Vogeler szabadon engedését.) Béréi ezután megjelölte azokat a vitás kérdéseket, amelyek terén az Egyesült Államok kormányának lépéseket kellene tennie a kétoldalú viszony rendezése érdekében: a bezárt magyar konzulátusok, az Amerika Hangja (Voice of America, VOA) rádió frekvenciája, a Németországba hurcolt magyar javak restituálása és bizonyos pénzügyi büntetőintézkedések ügye.82 Véleményem szerint a magyar megegyezési készséget nem Davis követ „javaslata" váltotta ki - annál is inkább, mivel amerikai részről inkább kérésről volt szó. Béréi presztízsszempontok miatt hivatkozhatott erre. Davis, központjának írva, abbéli véleményének adott hangot, hogy mivel a per lezajlott, és a követségi létszám csökkentése is megtörtént, tehát a magyar kormány fő céljai megvalósultak, Rákosiéknak már nem áll érdekükben fogva tartani Vogelert, hiszen már nem tudják mire használni őt. Eljött az ideje annak, hogy megszabaduljanak az amerikaitól, természetesen lehetőleg úgy, hogy minél többet nyerjenek még a szabadon bocsátása által is.83 Már az 1950. március 25-i Rákosi-Davis-találkozón érzékelhető volt a pártfőtitkár viselkedéséből, hogy hamarosan megnyílhat az út Vogeler kiszabadulása előtt. A követ beszámolója jól visszaadja azt a hangnemváltást, amivel Rákosi a beszélgetés legvégén, a létszámcsökkentés témájának lezárása után felhozta a VOA kérdését: „Rákosi, hanghordozását megváltoztatva, közölte, most egy kéréssel fordul hozzám. A VOA zavar egy 152 Külügyi Szemle