Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez magyar adást..." Egy hónapokon át húzódó, éles diplomáciai pengeváltás (a Vogeler- ügy és a kiutasítások) után nem szokás minden átmenet nélkül, hirtelen „kérésekkel" előhozakodni, hacsak nem áll valamilyen komoly szándék mögötte. Álláspontom szerint Rákosi, miután az amerikaitól kielégítő válaszokat kapott a követségi létszámok és a kiutasítások ügyében, elérkezettnek látta az időt, hogy küldjön egy jelzést a követnek, milyen irányban lehetne megindítani a Vogeler kiengedése ügyében folytatandó konkrét tárgyalásokat. Hogy ez valóban így történt, azt bizonyítja Béréi egy későbbi (júniusi) megjegyzése, miszerint a VOA-kérdés alapvető fontosságú Vogeler kiengedésével kapcsolatban, amit az a tény is mutat, hogy először „Rákosi elvtárs" vetette fel e témát Davisnek.84 A Gubicsev-ügyben történt amerikai intervenció ismeretében természetesen jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon az amerikai megkeresés után nem a szovjet vezetés sugallta-e a magyar kormánynak, hogy mozduljon Vogeler kiengedése irányába. Erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre közvetlen források, azonban két tényező is arra utal, nem valószínű, hogy a magyar pártfőtitkár ebben az esetben moszkvai utasításra cselekedett volna. Az első ilyen faktor a március 25-i Rákosi-Davis-találkozó. Az iménti gondolatmenetet továbbgördítve megállapítható, hogy Rákosi már úgy érkezett a megbeszélésre, hogy eldöntött tény volt, megfelelő feltételek teljesülése esetén kiadják Vogelert - és mindez négy nappal azelőtt történt, hogy a moszkvai amerikai követ Visinszkij közbenjárását kérte volna (március 29.). A másik tényezőt a fennmaradt Rákosi-Sztálin-táviratok szolgáltatják. Rákosi ugyanis 1950 júliusában azt táviratozta Sztálinnak, hogy „amennyiben az USA hajlandó teljesíteni követeléseinket, célszerűnek látjuk kiadni [Vogelert]."85 Ennek a közlésnek viszont semmi értelme nem lett volna, ha a kiutasítás szovjet rendelkezésre történik. Béréi és Davis fent említett, április 11-i találkozója után hosszas egyeztetés kezdődött a szabadon bocsátás feltételeivel kapcsolatban. Davis a megbeszélés után Washingtonba küldött értékelésében kifejtette, hogy a Vogelerért kért „ár" viszonylag alacsony, így jó esély mutatkozik a megegyezésre. Megjegyezte, lehet, hogy a magyarok az Egyesült Államokkal való gyors megegyezéssel valójában a britekkel szembeni alkupozíciójukat akarják erősíteni a Vogeler-üggyel párhuzamosan Edgar Sanders kiszabadulásáért folyó tárgyalások során.86 A brit kereskedelmi tárgyalások ugyanis jóval értékesebbek Magyarország számára, mint bármelyik, Amerikának szabott feltétel teljesülése. Ha pedig a magyarok Vogeler miatt némi engedményre kényszerítik az USA-t, akkor Sanders elengedése érdekében az angoloknak is engedményeket kell majd tenniük.87 A kommunista döntéshozatali rendszer jellege miatt nem állnak rendelkezésre olyan dokumentumok, amelyekkel a követ okfejtését egyértelműen igazolni vagy cáfolni lehetne. Az valóban igaz, hogy Vogeler kiengedése után a magyar kormány „megfelelő brit ajánlat" hiányára hivatkozva utasította el a Sanders szabadon bocsátására vonatkozó kérelmeket. Azonban nem szabad lebecsülni azt a szempontot sem, 2013. tavasz 153
