Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez A tévedés, bár a kérdés lényegét valóban nem érintette, Davist is bosszantotta Budapesten, hiszen egymondatos táviratában így írt: az eset „erősen kínos, mert az egész próbálkozásom Rákosinál a szovjet külügyminiszter állítólagos személyes intervenciójára épült".74 A soron következő követségi értekezleten pedig elmondta, hogy ez volt „diplomáciai pályafutásának legkínosabb eseménye". Véleménye szerint ez a hiba an- nulálja a Rákosinál tett látogatás eredményeit, sőt rosszabb a helyzet, mint előtte, mert a magyarok ezután gyanakodni fognak, hogy amit a követ mond, az nem igaz.75 Davis félelmei nem igazolódtak be, hiszen a magyar fél ezután komoly tárgyalásokba kezdett Vogeler kiengedéséről, amelyet - feltételei teljesülése esetén - valóban végre is kívánt hajtani (lásd később). Gubicsev szabadon engedésének időzítése, illetve nevének felmerülése a Vogeler- ügyben, felveti a kérdést, hogy a State Department vajon nem pontosan azért járt-e közben az orosz hírszerző kiengedése érdekében, mert azt remélte, hogy e lépése nyomán Vogelert is szabadon bocsátják, vagy legalábbis növeli az amerikai kiengedésének esélyeit? Ezt az eshetőséget két tényező támasztja alá. Ezek közül az első egy 1950. március 11-i külügyi távirat. Ebben a bécsi követ tájékoztatta Washingtont, hogy a bécsi amerikai sajtótudósítók azt az utasítást kapták otthoni központjaiktól, hogy figyeljenek minden olyan fejleményre, amely Gubicsev Vogelerre történő kicserélésére utalhat.76 A másik ilyen tényező Robert Lamphere The FBI-KGB War című könyve. A Coplon- Gubicsev-ügyben az FBI elhárítótisztjeként személyesen részt vevő Lamphere szerint a State Department indoka Gubicsev szabadon engedésére az volt, hogy „azt remélték, ezzel enyhítik néhány kelet-európai börtönben lévő amerikai állampolgár büntetését".77 Ez abban az időben kizárólag Vogelert jelenthette. Mindezek ellenére meggyőzőbbnek tűnnek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy az amerikai külügy nem közvetlenül Vogeler miatt igyekezett elérni Gubicsev szabadon bocsátását. A legfontosabb ilyen jel, hogy a Vogeler-ügy iratanyagában erre semmi nem utal. Ha valóban össze kívánta volna kötni a State Department a két esetet, nyilvánvalóan tájékoztatták volna erről a közvetlenül érintett budapesti követet. A moszkvai nagykövettel folytatott ide tartozó levelezésből sem vonható le ilyen következtetés. Sőt, Kirköt a State Department külön tájékoztatta arról, hogy amikor a washingtoni szovjet nagykövettel közölték Gubicsev kiengedésének tényét, Vogeler kicserélése nem került szóba.78 Ezen kívül a State Department dokumentumai arról tanúskodnak, hogy hosszabb ideig fontolgatták, Gubicsevvel összefüggésben egyáltalán felvessék-e Vogeler ügyét Moszkvában. Ha eleve a kicserélés céljával eresztették volna szabadon Gubicsevet, akkor később nem lett volna mit fontolgatni. Gubicsev kiengedését valójában a diplomáciai státusza79 miatti esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében szorgalmazta az amerikai külügy már a férfi elfogása óta.80 A State Department már 1949 márciusában, közvetlenül letartóztatása után (és Vogeler lefogása előtt 8 hónappal) javasolta az orosz kiutasítását, az igazságügy-miniszter 2013. tavasz 151
