Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szörényi Attila: Adalékok a Vogeler-ügy diplomáciatörténetéhez, 1949-1951
Szörényi Attila szovjet hírszerzőnek, aki fedőfoglalkozásként az ENSZ-nél állt alkalmazásban, New Yorkban. Gubicsevet 1950. március 9-én a New York-i bíróság 15 évi börtönre ítélte, ugyanakkor elrendelte az ítélet végrehajtásának felfüggesztését és a férfi kiutasítását az Egyesült Államokból. A bíró bejelentése szerint ez utóbbi az amerikai külügyminiszter és az igazságügy-miniszter együttes ajánlására történt.64 1950. március 13-án a State Department arról tájékoztatta Davis követet, hogy „a minisztérium fontolgatja, célszerű lenne-e felkérni a szovjet kormányt, hogy járjon közben a magyar kormánynál Vogeler szabadon engedése és kiutasítása érdekében. Ezt a kérést saját, Gubicsevvel kapcsolatos eljárásunkra alapoznánk, itt ugyanis a külügyminiszter eleget tett annak a kérésnek, amelyet Visinszkij tavaly ősszel személyesen hozzá intézett."65 Davis válaszában rá is kérdezett, hogy a Rákosival való közelgő (második) találkozóján hivatkozhat-e Visinszkij Achesonnak tett személyes kérésére - hozzátéve, hogy ha Rákosi tud az ügyről, akkor ez hasznos lehet, ha viszont nem, akkor kínos.66 A válasz nyilván pozitív volt, mert amikor március végén Davis ismét találkozott Rákosival, felvetette, hogy a Vogeler-ügyet a szovjet kormány által nyújtott precedens alapján kellene megoldani. Amikor Rákosi „némileg meglepve" visszakérdezett, hogy milyen precedensre utal Davis, a követ felvázolta Gubicsev ügyét, és hogy az orosz már úton van hazafelé, mert az Egyesült Államok, Andrej Visinszkij szovjet külügyminiszter személyesen tett javaslatának megfelelően, a bírósági eljárás lezárását követően kiutasította az országból. Rákosi erre azt felelte, hogy a történet Visinszkijről szóló része újdonság a számára, azt meg kell fontolnia, és konzultálni fog magával az érintettel. Hozzátette azonban, hogy szerinte sántít a párhuzam, mert Gubicsev esete „sötét ügy" volt, amelyben az orosz végig tagadta bűnösségét, míg Vogeleré teljesen tiszta.67 Március 28-ra megszületett az elhatározás: Washington utasította moszkvai nagykövetét, Alan G. Kirköt, hogy kérjen találkozót Visinszkijtől, és kérje tőle, hogy a Szovjetunió járjon közben a magyar kormánynál Vogeler kiszabadítása érdekében, valamint a kínai kormánynál Bender és Smith68 ügyében.69 A találkozó létre is jött, azonban Visinszkij „határozottan és nyomatékosan" tagadta, hogy Gubicsev ügyét valaha is felhozta volna Achesonnál. Szerinte az 1949. november 7-i találkozójukon az Amtorg- ügy70 volt terítéken. A miniszter a kérés érdemi részére reagálva pedig közölte, sajnálja, de úgy érzi, nincs abban a helyzetben, hogy közben tudna járni az említett ügyekben, hiszen azokban önálló kormányok az illetékesek.71 A State Departmentet valószínűleg kínosan érintette az eset, hiszen rádöbbentek, hogy Visinszkijnek igaza volt: ő maga valóban az Amtorg-ügyben interveniált, Gubicsev miatt csak a washingtoni szovjet nagykövet járt közben! A központ táviratában72 sajnálatát fejezte ki Kirknek, hogy nem pontosan idézték fel a történteket, azonban kiemelte, hogy ettől függetlenül az eset lényege változatlanul igaz, mert az amerikai külügyminiszter eleget tett a hivatalos szovjet kérésnek Gubicsevvel kapcsolatban.73 150 Külügyi Szemle
