Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán kapcsolatokról és azok szerencsés fejlődéséről beszélt, kiemelve azt, hogy a magyar értelmiség mindig Párizsra tekintett, és a világháború idején az ellenállók a moszkvai rádió adása mellett a londoniból merítettek erőt: „Nálunk a II. világháború alatt az ellenállók számára nagy bátorságot adott az, hogy hallhatták De Gaulle tábornok hangját Londonból."50 De Gaulle elnök ezt követően a két ország történelmi múltjára utalt, és elmondta, hogy a francia nép mindig nagy megbecsüléssel tekintett a magyarokra. Kifejtette továbbá, hogy az I. világháború utáni trianoni szerződés megkötésénél túlzottan keményen bántak a magyarokkal, ezt az Osztrák-Magyar Monarchiával fennálló ellenséges viszonnyal és a Franciaországban meglévő szláv befolyással magyarázta. A II. világháború alatt Magyarország ismét az ellenséges táborba került: „Azonban most olyan kapcsolatokat kell kialakítani a két ország között, amelyek már túlmutatnak az egyszerű viszonyon. Gazdasági vonatkozásban Magyarország nagyon fejlődik. A kérdés tehát számunkra az, hogy számba vegyük, hogy miben és miért működjünk együtt."51 Fock Jenő erre azonnal válaszolt: kijelentette, hogy örül De Gaulle elnök kijelentésének, amit ő sokkal nehezebben mondott volna ki; ismét megfogalmazta azt a két világháború közötti francia külpolitikára vonatkozó kritikát, amit Kádár János már 1966-ban közölt a francia külügyminiszterrel; és lényegében a magyar-francia kapcsolatok politikai jelentőségére hívta fel ismét a figyelmet - ám azokat egyúttal a németkérdéssel kötötte össze. A magyar miniszterelnök kifejtette azon véleményét, hogy a nagy nemzetközi kérdésekben (vietnami háború, Közel-Kelet) megegyezik a két ország álláspontja, melyekről nem is akart beszélni, viszont az „európai Európa" fogalom tisztázására - mivel ebben a magyarok értelmezése eltért a francia felfogástól - részletesen kitért: „Az európai Európa fogalom az, ahol a véleményünk eltér. Úgy gondoljuk, hogy ez a koncepció veszélyben van, különösen a németkérdésben tér el az álláspontunk, de nem lényegi, hanem másodlagos pontokban. Megegyezünk abban, hogy a német revansiz- mus ellen fel kell fegyvereznünk magunkat, de a jelenlegi német kormány politikáját nem egyformán ítéljük meg."52 A magyar miniszterelnök világossá tette a magyar-német gazdasági kapcsolatok fontosságát, melyek ellentmondásban voltak a politikai relációk fejletlen szintjével. Ezek rendezésének legfőbb akadályát a német keleti politika ellentmondásosságában látta. Az Odera-Neisse-határ németek általi elismerése nélkül semmilyen érdemi előrelépést sem tartott lehetségesnek, és a német fasizmus újraéledésének veszélye miatt érzett magyar aggodalmat az „az, akit a kígyó megmart, a siklótól is fél" szólásmondással érzékeltette. De Gaulle elnök azonnal reflektált: kijelentette, hogy megértette a magyaroknak a németek iránti érzelmeit, de felhívta a magyar miniszterelnök figyelmét arra, hogy egy legyőzött, kettéosztott, függetlenségét elvesztett országról van szó, amely gazdaságilag nagyot fejlődött ugyan, ám valódi veszélyt nem jelent. A szoros francia-német kapcsolatok kiépítését a német veszély elmúltával magyarázta, hozzátéve, hogy éppen e 124 Külügyi Szemle