Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2013 (12. évfolyam)
2013 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: Fock Jenő miniszterelnök franciaországi útja (1968. március 25-30.)
Garadnai Zoltán A francia diplomácia ugyanis nagyon sokáig azt remélte, hogy Kelet-Közép-Eurépában Lengyelország betölti „történelmi hivatását", és Varsó Párizzsal együttműködve a kelet-nyugati együttműködés egyik meghatározó szereplőjévé válik. Az elképzelés illuzórikus volta De Gaulle 1967-es sikertelen útjával egyértelművé vált,12 és Párizsban is szembe kellett nézni azzal a ténnyel, hogy a hagyományos barátnak számító, de kommunista vezetés alatt élő Lengyelország külpolitikája - a lakosság őszinte francia szimpátiája ellenére - a szoros lengyel-szovjet együttműködés elvére épül,13 így 1968 elejére Párizsban is elérkezettnek látták az időt arra, hogy a kelet-közép-európai kisállamok politikáját egyre árnyaltabban elemezzék.14 A magyar-francia kapcsolatok helyzete 1968 első feléhen 1963-1967 között a magyarok Lranciaországhoz fűződő kapcsolatainak alakulása lényegében követte a többi szocialista országét.15 A változások mértékét mutatja azonban, hogy 1968 elejére Párizs politikai és diplomáciai értelemben már a többi kelet-közép-európai országgal egyenrangú szintre emelte Magyarországot, és a belső reformok, illetve a rendszer fokozatos enyhülése a francia döntéshozók körében - az 1956-os forradalom leverése utáni magyar politikával szembeni kezdeti ellenszenv elmúltával - egyre nagyobb figyelmet kapott.16 Ebben a kapcsolatépítési folyamatban az utolsó állomást jelentette a minisztertanács elnökének és kíséretének franciaországi látogatása. A magyar-francia kapcsolatok (leszámítva a gazdaságiakat) 1967 végére normális szintre álltak be, ami korrekt, de lényegében továbbra is távolságtartó együttműködést jelentett. Az 1965-1967 között kibontakozott együttműködés és az 1967-es külügyi konzultáció következtében a kétoldalú kapcsolatok arra a szintre jutottak, hogy 1956 óta először realitássá vált, hogy a minisztertanács elnöke hivatalos meghívásra Lranciaországba, vagyis egy vezető NATO-országba utazhasson.17 Ennek politikai-ideológiai jelentősége a nemzetközi legitimitási deficittel rendelkező Kádár-rendszer számára kiemelkedőnek számított. A Politikai Bizottság 1968. január 9-én járult hozzá, hogy Fock Jenő Franciaországba utazzon. Francia részről 1968. január 18-án a március 25-30. közötti időpontot javasolták, amit a magyar fél elfogadott.18 A magyar miniszterelnök19 útjának előkészítésével kapcsolatban Szilágyi Béla20 külügyminiszter-helyettes 1968. január 29-én fogadta Raymond Gastambide francia nagykövetet,21 és tájékoztatta arról, hogy Fock Jenő miniszterelnök meghívja De Gaulle elnököt és Georges Pompidou miniszterelnököt egy magyarországi látogatásra, amit a francia diplomata nagy örömmel, de megjegyzés nélkül tudomásul vett, és csak az út megszervezésére vonatkozóan tett fel konkrét kérdéseket. Szilágyi Béla (aki nem tudta, hogy a francia elnök már egy csehszlovákiai úttal is adós) a kijelentést a biztonság kedvéért a beszélgetés folyamán még egyszer megismételte.22 n 8 Külügyi Szemle
