Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Szigetvári Tamás: Az "arab tavasz" gazdasági vonatkozásai
Az „arab tavasz" gazdasági vonatkozásai Egyiptomban és Tunéziában rövid távon szintén rontja a gazdasági teljesítményt, hogy mindkét országban a vezetéssel összefonódó klientúra kezében volt a jelentősebb ottani cégek irányítása. Az újonnan létrejövő hatalom egyik célja várhatóan ennek a klientúrának a megtörése, saját klientúra kiépítése, ami bizonytalanságot kelt e vállalatok sorsával kapcsolatban, és folyó termelésük, beruházásaik csökkenését eredményezi. A helyi mellett a külföldi tőke is elbizonytalanodott: a külföldi tőkeberuházások 2011- ben Egyiptom esetében 60%-kal, Tunéziáéban mintegy 30%-kal voltak alacsonyabbak a vártnál. Szíriában az elhúzódó konfliktus miatt még inkább kérdésessé vált a külföldi beruházások sorsa, ami például a magyar olajipari vállalatot is érzékenyen érinti. A líbiai események jelentős kihatással voltak nemcsak Líbia, de a szomszédos országok, Tunézia és Egyiptom gazdaságára is. A tunéziai gazdaság sok szálon kapcsolódik Líbiához, a már említett turizmus mellett a külkereskedelem, a külföldi befektetések esetében is komoly kiesést jelentett a líbiai válság.15 Jelentős számú munkavállaló tért haza a konfliktus miatt: a Líbiában dolgozó vendégmunkások 58%-a Egyiptomból, 12%-a Tunéziából érkezett, a harcok hatására mintegy százezren hagyták el az országot és tértek haza. A bevételkiesések és a növekvő importterhek hatása a folyó fizetési mérlegekben, a külső finanszírozási igény növekedésében is megmutatkozott. Érdekes módon, Egyiptom esetében ez nem volt olyan jelentős, hiszen a hiány nagyjából szinten maradt. Tunézia kapcsán viszont számottevőbb fizetésimérleg-romlásról számolnak be: a 2010-es 4,8-ról 2011-ben 7,1%-ra nőtt a hiány.16 Az olajár-emelkedés miatt ugyanakkor a régió szintjén inkább javuló mérlegek voltak jellemzőek. Az arab tavasz természetesen kihatással volt a térség többi országára is. A külföldi működő tőke többnyire igen érzékeny nemcsak a fogadó ország, de a szélesebb térség stabilitására is. Marokkó esetében a demokratikus reformot sürgető tüntetések, illetve a 2011. április 29-én elkövetett bombamerénylet gyengítette a bizalmat, ami az FDI kisebb mértékű (10% körüli) visszaesésében testesült meg. Izraelben a belpolitikai feszültségek mellett a bizonytalan egyiptomi helyzet is közrejátszhatott a kicsit alacsonyabb tőkebeáramlásban. Néhány országot szinte alig érintettek meg az arab tavasz hatásai. Törökország demokratikusabb politikai berendezkedése, nagyobb és az elmúlt években jól teljesítő gazdasága miatt számított ilyen kivételnek: a 2011-ben beáramlott külföldi tőke nagysága (12 milliárd dollár) 2010-hez képest emelkedett; igaz, továbbra is elmarad a válságot megelőző szinthez képest. Meglepő módon, a marokkói gazdaság is viszonylag stabilnak bizonyult: az éves GDP-növekedési ütem 4,6% volt, ami meghaladja az előző évi értéket. A turizmus viszont az egész régióban visszaesett. Bár a gazdasági válság hatására világszerte csökkent a turisták száma és a turizmusból származó bevétel, az elmúlt években azonban több régióban megindult a növekedés. A MENA (azaz a 2012. tavasz 95
