Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 1. szám - AZ "ARAB TAVASZ" TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KONTEXTUSA - Szigetvári Tamás: Az "arab tavasz" gazdasági vonatkozásai
Szigetvári Tamás teljes közel-keleti és észak-afrikai térség), részben az arab tavasz eseményei miatt, kivételnek számított. A munkanélküliség az egész régióban komoly problémát jelent. A demográfiai robbanás miatt az arab államok népességnövekedési üteme magas, ugyanakkor a legtöbb ország gazdasága nem képes megfelelő számú új munkahelyet teremteni az újonnan a munkaerőpiacra lépő fiatalok számára. Az arab országokban munkahelyeket hagyományosan vagy az állam teremt, vagy a szolgáltató szektorok, ezen belül is a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások. A munkanélküliség a forradalmi országokban, Egyiptomban, Tunéziában emelkedett a leginkább. Egyiptomban a 2010-es 9% körüli értékről 2011-ben 12% felettire nőtt a hivatalos munkanélküliségi ráta, Tunéziában 13%-ról 16%-ra. Szíriában a hivatalos ez a mutató 8-9% körüli, a becslések szerint azonban inkább 20%-os szint körül mozog.17 Líbiában a 2004-es becsült érték 30%.18 A többi országban nem változott jelentősen a munkanélküliség szintje. A régióban átlagosan 9,4%-os volt 2011-ben, ami kis csökkenést jelent a 2010-es 9,9%-os értékhez képest. A legtöbb ország kormányzata a belső feszültségek enyhítésére ugyanis olyan intézkedéseket hozott, amelyek enyhítették a munkanélküliséget: Algéria például a kisvállalkozások munkahelyteremtését segítő, rendkívüli támogatási rendszert vezetett be az elmaradott régiókban. De a munkanélküliség csökkentésére tartós stratégia kell, nem elég az ad hoc megoldások alkalmazása. Az IMF tanulmánya19 több lehetőséget is felsorol: a kormányzati infrastruktúra-fejlesztések (közlekedés, víz- és csatornahálózat, energetika) viszonylag gyorsan, jelentős számú munkahelyet tudnak teremteni; ez a hatásuk viszont csak rövid távon érvényesül - igaz, a fejlettebb infrastruktúra viszont a hosszú távú növekedési kilátásokat javítja. A GDP 1%-át erre fordítva Egyiptomban 87.000, Tunéziában 18.000 munkahelyet lehet teremteni. Átképzési programokkal már az elmúlt években is próbálkoztak egyes kormányzatok (Egyiptom, Marokkó és Jordánia), itt a munkaadókkal közösen lehet új munkahelyeket teremteni. A harmadik lehetőség a magánszektor támogatása a munkahelyteremtésben: a korábbi években leginkább a turizmus szívta fel a felesleges munkaerőt, ez azonban erős konjunktúraérzékenysége, illetve korlátozott szakképzettségi igényei miatt önmagában szintén nem jelent tartós megoldást a munkaerő-piaci gondok megoldására. Az infláció szintén tartós problémát jelent a térségben, amit az elmúlt évek emelkedő világpiaci nyersanyag- és élelmiszerárai csak erősítettek. A magas nemzetközi élelmiszerárak elsősorban Palesztinában és Egyiptomban okoztak problémát, Tunézia és Algéria esetében kevésbé éreztették hatásukat. A Világbank számításai szerint 10%-os világpiaci élelmiszerár-emelkedés a hazai élelmiszerek árának Egyiptomban 4,4%-os, Jordániában 3,9%-os, Marokkóban 1,8%-os, Tunéziában 0,6%-os emelkedését vonja maga után.20 Az infláció 2011-ben a forradalmi országokban magasabb volt (8,1%), 96 Külügyi Szemle
