Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Dunay Pál: Egy lépés előre...Győri Szabó Róbert: a Magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig
Könyvszemle lehessen Magyarországra fogni az együttműködés gyengélkedését, a szándék hiányát. Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk említést azokról a területekről, amelyeken az (első) Orbán-kormány botladozott. Nevezetesen a könyv helyesen jegyzi meg, hogy a Gripen-ügy (amikor Magyarország a harcirepülőgép-tenderen nem az amerikai, hanem a svéd-brit gépet választotta) árnyékot vetett a kormánynak az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatára (375. o.). Ez kétségtelenül igaz, még ha nem is róható fel Budapestnek, hiszen Washington nem is tette meg időben az ajánlatát, és az nem is a legkedvezőbb volt. Akadt viszont egy másik tényező, amiről a könyv, fájó módon, hallgat. Mégpedig az, hogy Washingtonban nagyon rossz néven vették, hogy a miniszterelnök csak jelentős késéssel határolódott el Csurka Istvánnak az Országgyűlésben a 2001. szeptember 11-ét követően elhangzott kijelentésétől, miszerint az amerikaiak a hatalomösszpontosítás okán részben maguk tehetnek a terrortámadásról. Ami immáron a 2002 és 2009 között hivatalban lévő szocialista-liberális koalíció külpolitikáját illeti, a könyv némiképp hiányosan mutatja be a történteket. Több esetben pedig a tények nem teljes ismerete nehezíti a megértést. Helytálló ugyan az a megfigyelés, hogy az EU-csatlakozást követően Magyarország elvesztette a német politikai gondolkodásban korábban élvezett kivételezett helyzetét (384-385. o.), de ennek nem csupán a tagság volt az oka. Nevezetesen három tényezőt kellett volna még megemlíteni, amelyek közül az egyik megelőzi a 2002-es választást: 1. Orbán Viktor viszonya Gerhard Schröder német kancellárral távolról sem volt harmonikus. Ráadásul Schröder - ellentétben Helmut Kohllal, aki a német egyesítésben játszott szerepe miatt hálás volt Magyarországnak - már jóval kevésbé kötődött hazánkhoz. 2. Amikor Magyarország - közelebbről Medgyessy Péter miniszterelnök - az iraki háborút megelőzően, 2003 januárjában aláírta az ún. nyolcak levelét, ami transzatlanti szolidaritásra hívott fel, s erről nem tájékoztatta Berlint, utóbbi tartósan megharagudott. 3. Az ún. őszödi beszéd kiszivárgása után a tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak pedig nem arra biztatta Angela Merkelt, hogy növelje a kapcsolatok intenzitását. Amikor a német kancellár 2007 augusztusában Budapestre látogatott, a kapcsolat fölmelegedett, de ezt egy újabb nehéz év előzte meg. Abban is igaza van a szerzőnek, hogy a Gyurcsány-kormány lavírozó energiapolitikát, pontosabban gázvezeték-politikát folytatott (388. o.). Utódainak csak annyival könnyebb a helyzetük, hogy azóta a kép tisztábbá vált, s világos, hogy gáz csak egy vezetékre lesz elegendő, s a konzervatívok által még ellenzékben szeretett Nabucco vezeték a semmibe vész. Talán még abban is igaza van a tankönyv írójának, hogy Magyarország egyoldalúan függ Oroszországtól az energiahordozók terén. Azt azonban már nem említi, hogy míg az elemzés nemzeti szintjén Magyarország tényleg függő helyzetben van, ám ha az EU összefogna és közös energiapolitikát folytatna, a helyzet már inkább kölcsönös függésként lenne leírható. A magyar-orosz viszony ingadozására is helyesen utal a könyv, amikor megemlíti: „A ciklus elején terjedt el a sztereotípia, amely a baloldali kormányok oroszbarátságáról 230 Külügyi Szemle
