Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Dunay Pál: Egy lépés előre...Győri Szabó Róbert: a Magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig
Könyvszemle Egy lépés előre... Győri Szabó Róbert: A magyar külpolitika története 1848-tól napjainkig (Budapest: Helikon, 2011. 407 o.) „Habent sua fata libelli" - vagyis, mint eleink mondák: „a könyveknek megvan a maguk sorsa". A tankönyveknek pedig különösen. Nevezetesen azért, mert egyrészt nem ugyanazokat a követelményeket állítjuk velük szemben, mint a tudományos monográfiák elé, másrészt olvasóközönségük sem csupán boldog önkéntesekből áll, hanem többségében olyan olvasókból, akiknek kötelező a kötetet tanulmányozniuk. Következésképpen egy tankönyv recenzense két különleges kihívással néz szembe: 1. Minősítheti-e a kötetet annak tudományos értékei alapján, vagy az bírálat más szempontjainak kell elsőbbséget adnia, beleértve a világos szerkezetet, a tanulhatóságot, a valóságot tükröző arányokat? 2. Értékelheti-e a kötetet a hozzáértő olvasó szemével, vagy a „túszul ejtett" olvasók (az olvasóközönség nagy többsége) szempontjait kell szem előtt tartania? Egyik dilemmára sincs egyértelmű válasz. Mégis előre kell bocsátani ezt, hiszen ha nem veszünk ezekről a szempontokról tudomást, akkor a bemutatás és a bírálat vakvágányra juthat. Győri Szabó Róbert fontos művel járult hozzá a magyar külpolitikai irodalomhoz. Már csak azért is, mert olyan tankönyvet írt, amely elsőként tesz kísérletet arra, hogy áttekintse a magyar külpolitika történetét a 19. század közepétől napjainkig. Korábban nem jelent meg olyan tankönyv, amely ilyen időkeretben tárgyalta volna a témát. Az egyetlen korábbi tankönyv jellegű monográfia jóval rövidebb időintervallumot mutatott be, és sajnálatosan elkerülte azt, hogy a rendszervált(oz/tat)ást követő időszak in- goványára tévedjen.1 Dicsérhető tehát a szerző bátorsága, hogy olyan munkát végzett el, amit előtte még senki. Ugyancsak nagyra értékelhető az, hogy történészként vállalkozott a feladatra. Méghozzá azért, mert tapasztalataim azt bizonyítják, a történészek éppen ott végeznek, ahol a politikatudósok kezdenek: a múlt fejleményeinek a jövőre vonatkozó relevanciájánál. Kivéve, ha elfogadjuk, hogy a történetírás (különösen pedig a közelmúlt történelmének megírása) az események visszamenőleges értelmezése, gyakran - ha nem éppen túlnyomóan - legitimációs célzattal. Mindezek előre bocsátását követően „lássuk a medvét", nézzük meg közelebbről, elvégezte-e Győri Szabó Róbert azt, amire vállalkozott! Mindenekelőtt érdemes egy 2012. tél 225
