Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Németh Csaba: Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben
Az Európai Bíróság döntött a Sólyom-ügyben legfontosabb alkotóeleme, mely térség kialakítása és fenntartása pedig az EU célkitűzései között szerepel. A szabad mozgás joga9 az EU négy alapszabadságának egyike, eleinte gazdasági értelemben volt relevanciája (hiszen általa „mozgott" a munkavállaló, annak családja, de az árut szállító kamion is), ma már azonban az európai uniós identitás, az uniós polgárság egyik lényegi attribútuma, „önmagában is komoly integrációs eszköz",10 mely elősegíti a gazdasági és társadalmi vegyülést az európai társadalmak között.11 Még inkább így van ez azok számára, akik olyan világban nőttek fel, ahol a határok előtt hosszú sorok várakoztak, ha az adott országba egyáltalán szabad volt átmenni, és még inkább így van a magyar nemzetiségűek számára, akik a Kárpát-medencében a 20. század eseményei miatt különböző országokba kerültek. A szabad mozgás jogára vonatkozó szerződéses rendelkezésnek (Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata - a továbbiakban: EUMSZ - 21. cikk) közvetlen hatálya van, melyre az uniós polgárok közvetlenül - bármilyen egyéb tagállami jogszabály elfogadása hiányában is - hivatkozhatnak és alapíthatnak rá jogot.12 A szabad mozgáshoz való jog minden (!) uniós polgárt megillet.13 A szabad mozgás jogához kapcsolódó részletszabályokat a 2004/38/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) tartalmazza, mely többek között szabályozza e jog esetleges korlátozásának indokait és elveit is. A korlátozás indoka lehet a közbiztonságra, a közegészség és a közrend védelmére hivatkozás. A luxemburgi bíróság azonban már az ún. Rutili-ügyben egyértelművé tette, hogy a „közrendi vagy közbiztonsági érdekből a fent említett cikkek által biztosított jogok nem, illetve csak olyan mértékig korlátozhatók, ami szükséges az ilyen érdekek védelméhez »egy demokratikus társadalomban«."14 A bírósági esetjog tanulmányozása után megállapítható, hogy egy jogellenes cselekmény elkövetése a beutazással érintett országban, a prostitúciós tevékenység vagy a beutazással érintett országban korábban kifejtett (zavarkeltő) politikai és szakszervezeti tevékenység önmagában nem kellő indok a szabad mozgás jogának korlátozásához. A bírósági joggyakorlat a korlátozáshoz egy tényleges és kellően súlyos veszély létét kívánja meg, mely a társadalom alapértékeit érinti.15 A korlátozásnak az indok megléte mellett ún. korlátozási elveknek is meg kell felelnie, melyek közül különösen az arányosság követelményét és azt emelném ki, hogy a korlátozás csak az érintett személyes magatartásán alapulhat. A Bíróság joggyakorlata alapján a nemzetközi szokásjog - akár megjelenik nemzetközi szerződésben, akár nem - az uniós jog részét képezi.16 A tagállamok által kötött nemzetközi szerződések az EU-t főszabályként nem kötik, a tagállamok kötelezettsége, hogy azokat és a hazai jogot az uniós joggal összhangba hozzák. A tagállamok nagyobb része által aláírt nemzetközi szerződésekre azonban az EU általában figyelemmel van, feltéve hogy e szabályok általánosan elfogadott elveket tartalmaznak és jól illeszkednek az uniós jogszabályokhoz.17 2012. tél 207
