Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Törő Csaba Előrelátható azeri jogsértés? Az Azerbajdzsán által tett fenntartásból saját magára háruló kötelezettségének betartásához - éppen úgy, mint minden más nemzetközi jogi kötelezettség esetében - elengedhetetlen az ország jogkövető magatartása és a nemzetközi szerződéses vállalások végrehajtásának szándéka. A nemzetközi kötelezettségek teljesítési szándékának nyilvánvalóvá vált hiánya, nem pedig valamilyen írásbeli biztosíték elmaradása vagy megszerzésének elmulasztása eredményezte az azeri állami döntés miatt előállt, nemzetközileg jogsértő és politikailag káros helyzetet. A korábban is képviselt hivatalos azeri értelmezés tükrében ismeretessé vált, hogy Azerbajdzsán és Magyarország alapvetően eltérően tekint az elkövető tettére és személyére. Habár egyes politikusok már a 2004-es bűncselekményt követően „hősies és hazafias tettként" próbálták láttatni a gyilkosságot, az azonban nem vált az azeri állam nyilvánosan képviselt álláspontjává.20 Örményország - állampolgárának áldozattá válása miatt egyértelműen érdekelt - harmadik félként folyamatosan figyelemmel kísérte az elkövető elleni magyarországi eljárást és a büntetés itteni végrehajtását. Az elítélt esetleges hazakerülését követően várható azeri lépések a konfliktuszóna örmény oldaláról figyelve természetesen baljóslatú képet mutattak. Ezért Örményország - állítása szerint - ismételten figyelmeztette Magyarországot az Azerbajdzsánban kialakított és fenntartott megítélésre, amely erkölcsileg felmentette és hazafias tettnek minősítette az elkövetett bűncselekményt.21 Az elítélt hazaszállítása esetén várható azeri bánásmódra vonatkozó, vészjósló örmény előrejelzések kialakításában minden bizonnyal meghatározó lehetett a korábban Örményországba hazatért köztörvényes gyilkosnak nyújtott elismerő fogadtatás, illetve az akkor szerzett saját tapasztalat.22 A korábbi örmény példa, a szembenálló felek hajthatatlansága, valamint az azeri kormány bel- és külpolitikai céljai alapján valóban elképzelhetőnek tűnt, hogy ameny- nyiben az azeri állami hatóságok saját belátásuk szerint cselekedhetnek, és szabad kezet kaphatnak, megpróbálhatják megszüntetni a büntetést és szabadlábra helyezni az elítéltet. Éppen ezért is vált szükségessé, hogy az átszállítást megelőzően Azerbajdzsán kétséget kizáróan, hivatalosan és írásban jelezze a büntetés folytatására vonatkozó készségét, az 1983-as strasbourgi egyezményben meghatározott módon. Természetesen ez sem zárhatta ki a nemzetközi kötelezettségek megsértésének lehetőségét, de egyértelművé tette, hogy a felek egy nemzetközi egyezmény keretei között járnak el, amelynek alkalmazása nem teszi jogilag lehetővé az elítélt cselekményének más megítélését és büntetésének megváltoztatását. Az azeri elítélt hazai joghatóság alá kerülése után végrehajtott kegyelem lehetőségét kizárni ugyan nem lehetett, de az jogszerűen csak magyar egyetértéssel lett volna végrehajtható. Az egyoldalúan és a magyar szándékkal, valamint az alkalmazott egyezmény egész céljával ellentétben gyakorolt egyéni kegyelem is elképzelhető volt, amennyiben Azerbajdzsán vállalja az azzal járó nemzetközi jogsértést. 192 Külügyi Szemle
