Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben A rendszeresen felbukkanó, különböző súlyú állami érdeksérelmekkel járó és gyakran elhúzódó jogvitákat eredményező nemzetközi jogsértések lehetősége eredendően benne rejlik a különböző nemzetközi egyezmények értelmezésének és végrehajtásának mindennapi gyakorlatában. Ezek lehetséges politikai, diplomáciai vagy kereskedelmi következményei - de még inkább bekövetkezésük valószínűsége - meglehetősen eltérőek lehetnek. A különböző nemzetközi vállalások és kötelezettségek megszegésének valószínűségét az egyezményekhez csatlakozó és azokat alkalmazó államoknak a jogkövető vagy jogsértő magatartásukból származó következmények mérlegelése (politikai és diplomáciai „költség-haszon" elemzése) alapján meghozott döntései határozzák meg. Mivel az átszállítási folyamat során a hivatalos nyilatkozataiban és állásfoglalásaiban az azeri fél amnesztiára vagy kegyelemre még utalást sem tett, az alkalmazott nemzetközi egyezményből eredő kötelezettségeinek azonnali és egyértelmű megszegésére irányuló tényleges szándéka nem volt megállapítható. Habár egy önkényes azeri kegyelmi döntés elfogadása ki nem zárható, tehát elképzelhető lehetőséget jelentett, az egyezmény rendeltetésszerű alkalmazása is bizonyos kockázatot hordozott, de ennek bekövetkezése nem volt elkerülhetetlen vagy szükségszerű. A kockázat tényleges megvalósulásának valószínűsége nem volt pontosan felmérhető, mert az teljes egészében az azeri fél jogsértési készségétől és elszántságától függött. Az azeri állam valós szándéka és hivatalos nyilatkozata közötti alapvető ellentét csak az egyezményes eljárás szerinti átszállítást követően vált nyilvánvalóvá, amikorra Magyarországnak már semmilyen lehetősége sem maradt, hogy az előállt jogellenes helyzetet elhárítsa. Könnyelmű jóhiszeműség vagy téves kockázatfelmérés? Mivel a magyar kormány számára Azerbajdzsán illetékes képviselője biztosította a két ország között alkalmazásra kerülő multilaterális egyezmény végrehajtásához szükséges nyilatkozatot, az azeri fél az előírt módon kinyilvánította jogkövető szándékát. Ezek után az átszállítást követő azeri lépésekkel kapcsolatos bármilyen kétség felvetésére csak Azerbajdzsán nyilatkozatban rögzített kötelezettségvállalása megbízhatóságának vagy őszinteségének megkérdőjelezésével kerülhetett sor. Az átszállításba beleegyező vagy azt elutasító döntés meghozatalakor két lehetőség között választhatott Magyarország: • Az első lehetőség, hogy kétségbe vonja Azerbajdzsán ténylegesen rendelkezésre álló, előírásszerű és jogkövető végrehajtást kinyilvánító szándékát és az erre vonatkozó nyilatkozat őszinteségét, vagyis az azeri kormány szavahihetőségét még mielőtt az bármilyen tényleges jogsértést elkövetett volna. • A másik választható megoldás szerint jóhiszeműen elfogadja a megtett nyilatkozatokat az azeri fél jogkövető szándékának igazolásaként, és vállalja Azerbajdzsán lehetséges jogsértő szabadító döntésének Magyarországra háruló diplomáciai és politikai következményeinek kockázatát. 2012. tél 193
