Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS A NEMZETKÖZI JOG - Törő Csaba: Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben: valóság és felfogás, jog és politika a magyar-azeri-örmény háromszögben
Nemzetközi normák és diplomácia a Szafarov-ügyben Amint az elítélt kikerült a magyar joghatóság alól és az azeri állam fennhatósága alá jutott, az átvevő ország tényleges korlátok nélkül, saját belátása szerint bármilyen döntést meghozhatott és végrehajthatott. Az átszállítási egyezmény alkalmazása Azerbajdzsán önkényes döntésének következtében, a tényleges céljával ellentétben, nem egy büntetés emberségesebb letöltését segítette elő, hanem annak teljes elengedését tette lehetővé. Az azeri államfő döntése miatt kialakult helyzet az egyezmény eredeti céljával és rendeltetésével ellentétes jellege miatt tűnhet mindenképpen a szerződésben rögzített lehetőségekkel történt visszaélésnek, még akkor is, ha maga az egyezmény elismeri az aláírók szuverén kegyelmi jogkörének gyakorolhatóságát.18 Itt nyilvánvalóan nem az elkövetett bűncselekmény súlyának - egy adott ország saját jogszabályában megállapított - megfelelő büntetés nagy részének letöltése után általában gyakorolható enyhítésre vagy kegyelemre került sor. (Amint azt a Magyarországnak adott hivatalos azeri nyilatkozat is rögzítette: Azerbajdzsánban erre legkorábban 25 év letöltése után kerülhetett volna sor.) Az azeri elnöki döntéssel azonnal kiszabadított, kárpótolt és „hősiesített" egykori elítélt erkölcsileg elfogadhatatlan, felháborító és politikailag is veszélyes esete azonban nem csupán egy egyezmény adta lehetőség rosszhiszemű eltérítését valósította meg. Habár az Európai Parlament Azerbajdzsánról hozott határozata is csak az 1983-as átszállítási egyezmény „előírásaival megegyező", ámde „szellemétől eltérő" és a Magyarországnak adott „diplomáciai biztosítékokat" megsértő elnöki kegyelmet állapított meg,19 az azeri államfői döntés nem joggal való visszaélést, hanem jól azonosítható nemzetközi jogsértést valósított meg. Az átadott elítélt azonnali elengedése jóval több, mint egy nemzetközi egyezmény szabályszerű alkalmazásával megszerzett lehetőség jogi kereteinek túlfeszítése és rendeltetésétől eltérő kihasználása. Az azeri állam döntése az egyezményhez csatolt fenntartásával saját magára is alkalmazandó kötelezettség kétségtelen megszegéséi jelentette. Az átszállított elítéltnek nyújtott teljes és azonnali kegyelem tehát nem az alkalmazott egyezmény visszaélésszerű használatát, hanem az annak alkalmazásából Azerbajdzsánra háruló nemzetközi kötelezettségének megsértését valósítja meg. Az átszállítási folyamat az elítélő államból a végrehajtó államba történő átadásig szabályszerűen zajlott le, a megfelelő eljárási lépések - a szükséges nyilatkozat kérése és annak megadása - betartásával. Ami azonban az után történt, hogy az átvett elítélt megérkezett a hazájába, az már a nemzetközi egyezményes eljárás eltérítését és megszegését jelentette. Habár az átvevő állam önkényes, politikai célzatú kegyelmi döntésének jogszerű elfogadására és végrehajtására a vonatkozó nemzetközi egyezményhez fűzött fenntartása miatt nem lett volna lehetőség, ez azonban Azerbajdzsán számára sajnos nem jelentett akadályt. 2012. tél 191
