Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Tóth József Imre: Magyarország a vízdiplomáciai erőfeszítések középpontjában
Magyarország a vízdiplomáciai erőfeszítések középpontjában a vizeink mezőgazdasági tápanyagterhelése; a Duna medrének mélyülése a felső szakaszok vízlépcsőinek hordalék-visszatartó hatására; a Szigetköz rehabilitációja; a Lajta vízmegosztása; a Rába vízszennyezése; az ipolyi tározók vízvisszatartó hatása; a Tisza, a Túr, a Szamos és a Sebes-Kőrös vízminőségi problémái; a Kőrösök és a Maros vízkészleteinek hiánya; a Maros hordalékkúp alatti vízbázisának védelme; a drávai erőművek csúcsra járatásával kapcsolatos vízingadozás és a Dráva mellékfolyóinak elszakadása. Ezekre a problémákra Szlovákiával, Ausztriával, Romániával, Ukrajnával és Horvátországgal közösen kell megoldást találnunk. A közép-európai együttműködés fórumain is napirenden szerepelnek vízgazdálkodási kérdések. Itt 2013-ban Magyarország ismét kulcsszerepet játszhat, hiszen a jövő évben hazánk tölti be a Közép-európai Kezdeményezés elnöki pozícióját, majd 2013 nyarától a visegrádi együttműködés elnöki tisztét. A magyar elnökségi programban ezek a szempontok hangsúlyosan szerepelhetnek, visszatükrözve a magyar irányelveket, érdekeket. Magyarország az EU-ban Magyarország rendkívüli aktivitást mutatott a 2011. első félévében vitt uniós elnöksége ideje alatt, s a vízügyekben is jelentős előrelépést sikerült felmutatnia. A magyar elnökség által rendezett júniusi környezetvédelmi miniszteri tanács elfogadta a „Víztartalékok védelméről és integrált fenntartható vízgazdálkodásról az Európai Unióban és azon túl" című tanácsi következtetéseket, amelyek sürgetik a víz szerepének megjelenítését a különböző fejlesztési stratégiákban.23 Emellett Magyarország nevéhez fűződik immár az Európai Unió Duna régió stratégiája (DRS) uniós elfogadtatása. (Külön diplomáciai bravúr, hogy az eredetileg osztrákromán elgondolás végül magyar kezdeményezésként teljesedhetett ki, és vált nemzetközileg ismertté és elfogadottá.) A balti stratégia után ez az EU második makroregionális koncepciója, amely keretet biztosít a Duna menti tagállamok közötti együttműködési projektek előmozdításához, a párhuzamosságok felszámolásához, a folyó adta interakciós lehetőségek teljesebb kihasználásához. A nyolc EU-tagállam és hat Unión kívüli ország részvételével megfogalmazott négy pillér és az azokhoz kapcsolódó tizenegy cselekvési terület több szektorban kíván lendületet adni a régióbeli országok együttműködésének, új közlekedési, gazdasági, tudományos, oktatási, kulturális hálózatok, kapcsolódások kialakításával. A négy pillér közül a környezetvédelmiben jelennek meg a vízgazdálkodási témák, s ezekben Magyarország koordinátorként is kiemelt szerepet játszik.24 Noha a DRS-hez nem kapcsolódnak új közösségi források, a meglévő programok áramvonalasításával, a párhuzamosságok csökkentésével többletforrások szabadulhatnak fel a rendszeren belül. Kérdés, hogy a 2014-ben induló új uniós költségvetési ciklusban sikerül-e érvényesíteni a DRS szempontjait. 2012. tél 145
