Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Tóth József Imre: Magyarország a vízdiplomáciai erőfeszítések középpontjában
Tóth József Imre akkor, ha az adott ország kormányzása, intézményei, infrastruktúrái fejletlenek, s a vízhiány okozta társadalmi feszültségek a szomszédokra is kihatnak (pl. migráció vagy vízelvezetés mástól), s így azokat beavatkozásra késztetik. A víz felhasználható az adott országnak az egyes régiójára, etnikai közösségére, netán szeparatista mozgalmára történő nyomásgyakorlásra is - amit általában nem néz majd tétlenül egy adott szomszéd, vagy más nemzetközi tényező. További kockázati elem a vízkészletek szándékos mérgezése, valamint a vízgazdálkodási infrastruktúra ellen irányuló terrorista merényletek. Ezek nemcsak a gazdasági és társadalmi infrastruktúrában okozhatnak súlyos károkat (pl. vízerőművek, gátak, víztisztító berendezések felrobbantása vagy számítógépes manipulálása esetén jelentkező súlyos és tartós áramhiány, illetve vízellátási és szanitációs katasztrófák), vagy áradások révén a mezőgazdasági és ipari termelést lehetetleníthetik el, hanem jelentős költségekbe kerül az ilyen támadások elleni megelőző védekezés is. A vízzel kapcsolatos konfliktusok leginkább a vízhiánynak és -szennyezésnek legnagyobb mértékben kitett földrészeken, Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten jelentkeznek. A Szomáliái, csádi és más közép-afrikai polgárháborúkban a kutak mérgezése általánosan bevett eszköz volt, ami amerikai és francia katonai beavatkozást váltott ki. A nagy nemzetközi folyók vízmegosztási konfliktusai - akár Kína, Törökország vagy éppen India hegemén arroganciájának következtében - szintén elérték a nagyhatalmi intervenciók ingerküszöbét, akár békés, közvetítői tevékenység, akár annál radikálisabb nyomásgyakorlás formájában. A Nílus, a Jordán, a Tigris-Eufrátesz, a Mekong, az Indus, a Brahmaputra, a Szir- és az Amu-darja folyók mentén fekvő államokat gyakran konfliktusokba sodorta a víz. Ugyanakkor sok esetben olyan tartós együttműködésre is késztette őket, amelyek kiálltak több háborút is, s fennmaradtak a közel-keleti, a vietnami vagy az indiai-pakisztáni katonai konfliktusok idején is.3 A vízgazdálkodás tehát egyúttal komoly késztető tényező a nemzetközi, illetve regionális együttműködésre. A vízzel kapcsolatos kihívások azonban nem csak a periférián jelentkeznek. A víz- gazdálkodás hatékonyabbá tétele, a szennyvíztisztítás, az árvízvédelem a világ elmaradottabb régióin túl egyre nagyobb feladatot jelent bolygónk fejlettebb vidékei, országai számára is. Az Egyesült Államokban, Európában, valamint a centrumhoz felzárkózó Ausztráliában, illetve dél-amerikai és ázsiai országokban is súlyos vízellátási vagy vízzel összefüggő más gondokat és államközi vagy egyes tartományok közötti konfliktusokat kellett megoldani. A vízdiplomácia megjelenése A fentieknek megfelelően a nemzetközi kapcsolatrendszerben már megjelent a „vízdiplomácia" fogalma, s kísérletek történnek a kérdéskör tudományos igényű feltérképezésére, amely mentén megkezdődik egyes országokban és nemzetközi szervezetekben 138 Külügyi Szemle
