Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - ÚJ KIHÍVÁSOK A MAGYAR KÜLPOLITIKÁBAN - Tóth József Imre: Magyarország a vízdiplomáciai erőfeszítések középpontjában
Magyarország a vízdiplomáciai erőfeszítések középpontjában a vízzel összefüggő stratégiák nemzeti és államközi szintű megfogalmazása. Ezzel párhuzamosan egyre inkább előtérbe kerül az ezzel kapcsolatos nemzeti erőfeszítések koordinálása, a vonatkozó kutatási eredmények, információk megosztása, a jó gyakorlatok alkalmazása. A vízdiplomácia eszköztárában egyre nagyobb figyelmet kap a nemzetközi szabályozás kérdése, amely egyelőre meglehetősen hiányos, mivel az elfogadott globális konvenciókhoz eddig csak kevesen csatlakoztak, s így azok nem léphettek életbe, valamint a meglévő egyezmények megvalósítása is várat magára. További elem a vízdiplomáciában a nemzetközi közvetítés és döntőbíráskodás. Ezek hoztak eredményeket, de általában csak akkor, ha a részt vevő felek egy „súlycsoportba" tartoztak, vagy pedig valóban érdekeltek voltak a megegyezésben. Egy harmadik elem a nemzetközi segélypolitikába illesztett technológiai és know-how jellegű tapasztalatmegosztás. Ennek fontos szerepe van a fejlődő országok felzárkóztatásában, a vízgazdálkodási autonómiájuk megteremtésében, valamint a regionális kooperációk előmozdításában is. Újabb aspektus a külső beavatkozás: ez az érintett ország kívánsága ellenére történik, elsősorban az adott probléma kezelése, a katasztrófák következményeinek felszámolása, illetve a kezelendő helyzetet előidéző politika vagy más tényező kiiktatása érdekében. ENSZ-beli erőfeszítések Globális problémáról lévén szó, a legkoherensebb válaszokat az ENSZ lenne hivatott megadni. Az ENSZ és szakosított szervezeteinek hálózatában és felügyeletével több konvenció, platform és más egyeztetési fórum foglalkozik a víz kérdésével.4 A világ- szervezet a fenntartható fejlődés, a klímaváltozás, a zöld gazdaság kialakításának témakörét már idejekorán napirendjére tűzte, s konferenciák, konzultációk sorozatával igyekszik a rövid távú gazdasági és politikai érdekek, illetve a hosszú távú emberi szükségletek között feszülő ellentmondást feloldani. Legutóbb 2012. június 20-22. között Rio de Janeiróban, az 1992-ben ugyanott megrendezett „Föld-konferencia" huszadik évfordulója miatt „Rio+20" konferencianak nevezett világtalálkozón igyekezett továbbvinni a 20 évvel ezelőtt kijelölt célok megvalósítását.5 Igazából a „kör négyszögesítésére" vállalkozott, amikor négy ambiciózus cél egyidejű elérését kísérelte meg: a gazdasági-társadalmi fejlődés továbbvitelét, emellett a szegénység csökkentését, és mindezt úgy, hogy környezetünk terhelése se növekedjen, s megőrizhessük egyúttal természeti kincseinket is. A tanácskozás központi kérdése volt a zöld gazdaságra való áttérés a környezetkímélő technológiák elterjedésével, továbbá a finanszírozás kérdése (különös tekintettel az elhúzódó globális gazdasági válságra), valamint az, hogy szükség van-e új intézményrendszerre, vagy elegendő a meglévő ENSZ-beli struktúra. 2012. tél 139
