Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS - Pritz Pál: 20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással
20. századi szomszédaink - némi történeti visszapillantással Pritz Pál H azánk és a szomszédos országok közötti viszony a legfinomabban szólva is: nem harmonikus. Enyhe vigasz, hogy a szomszédok gyakorta nem kedvelik egymást. Ezek az államok 1918-ig nem is voltak szomszédaink. Vagy ha igen, úgy nálunk is éltek, s közben saját államuk is volt. Laktak nálunk a németek, a lengyelek, a románok, az olaszok, a szerbek, miközben - fontossága okán ismételjük - saját állammal is rendelkeztek. Ha nem is mindig. Szóval hazánknak, a mi hazánknak a lakói (is) voltak. Sokáig - egészen világosan szólva: a feudalizmus évszázadaiban - jól érezték magukat e honban.1 Már amennyire életviszonyaik engedték. Ők is hungarusok voltak, mert Hungária lakói voltak. Aztán meglódult a társadalmi fejlődés szekere, szűk lett a feudális világ; nem adott elegendő teret a méhében fogant tőkés fejlődésnek. Az pedig nemzeti értelmiséget, nemzeti polgárságot, nemzeti öntudatot termelt. Vajon szükségszerű volt-e, hogy nemzetiségeink (azaz mai szomszédaink) ne férjenek bele a Kárpát-medence zömét birtokló Hungáriába? Tegnap, ma és a (vélhetőleg) messzi jövőben is vitatott kérdést firtatunk. Megférhettek volna - mondjuk mi. De a geopolitikai adottságok, no és legalább annyira a modern nemzeti eszme (idegen szóval: nacionalizmus) természetének következményei mégis az ellenkezője realitása mellett szólnak. Hiszen - utalunk még vissza a geopolitikára - a nem magyar ajkúak zömmel a szláv vagy a germán nyelvcsaládhoz, érzülethez tartoztak. Egyedül a nagy létszámú románságnak nem volt ilyen kötődése. Azután többé-kevésbé valamennyien a disszimiláció, a széthúzás, a szétzilálás útjára léptek. A nacionalizmusok viaskodásából nem is nagyon lehetett más. Legkevésbé a németek zilálták szét a birodalmat, ám esetükben sem beszélhetünk (józanul mérlegelve a tényeket) valami nagy összetartást erősítő magatartásról. Miért is csodálkoznánk ezen, ha azt sem feledjük, hogy az 1867-ben indult dualista korszak harmadik magyar nemzedéke is döntő többségében az Osztrák-Magyar Monarchia (azaz a Habsburgok birodalmának számunkra egyértelműen a legelőnyösebb alakzata) szerkezetének az átalakításán - tönkretételén - fáradozott. 124 Külügyi Szemle
