Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Fedinec Csilla támogató Julia Timosenko miniszterelnöki pozícióba kerülése után meghirdette többek között a „reprivatizációt", vagy visszaállamosítást, nem kis nyugtalanságot kiváltva ezzel a külföldi befektetők körében is. Azonban a gazdaságban ezúttal nem sikerült az előző kormányzáshoz hasonló fordulatot végrehajtani vagy eredményességet felmutatni, sőt lassulás következett be, nőtt az infláció, a helyzet nem javult, hanem a bajok sokasodtak. Az új elitről kiderült, hogy nem kevésbé korrupt, mint az előző: Roman Zvarics igazságügy-miniszter például nem szavazta meg az orosz kőolaj Nyugatra történő továbbértékesítését megtiltani szándékozó törvényt, s később kiderült, hogy azért nem, mert az üzletágban a felesége érdekelt.49 Juscsenko és köre kezdeményezései közül tiltakozást váltott ki a sajtószabadság sajátos értelmezése, a „keresztény etika" iskolai tantárgyként történő bevezetésének kísérlete, az adóhivatali vizsgálat politikai eszközként való felhasználhatósága, a két, egymással konkuráló ukrajnai - a Moszkvai Patriarchátusnak alárendelt, valamint a kánonjogi értelemben máig el nem ismert Kijevi Patriarchátusnak alárendelt - pravoszláv egyház egyesítésének gondolata, az ellenzékinek tekintett színházak és művészek körüli viharok, de az az új szabályozás is, hogy az összes tévéműsort és mozifilmet csak ukrán feliratozással lehet sugározni, beleértve az orosz nyelvűeket is. Ebben az időszakban feszült volt a viszony Oroszországgal, mégpedig elsősorban amiatt, hogy Vlagyimir Putyin a „narancsos forradalom" idején Viktor Janukovics mellett foglalt állást. Ennek leglátványosabb következménye az volt, hogy Oroszország két ízben is elzárta a gázcsapokat, aminek következtében az ukrajnai tranzittal összefüggő európai gázszállítás is leállt - az orosz gáznak több mint 80 százaléka három, Ukrajnán keresztül haladó fővezetéken jut el Európába. Ukrajna jelentősen megemelt díjakat volt kénytelen fizetni az orosz gázért, ami tovább rontotta az ország gazdasági kilátásait.50 A narancsos szövetség sem tudott olajozottan működni. 2005 elején Timosenko miniszterelnök lett, de ezt a pozíciót csak néhány hónapig töltötte be. Többek között jelentős mértékben megnövelte a fizetéseket és a nyugdíjakat, és az ukrajnai viszonyok között szédítőnek számító magasságokba emelte a gyermekek születése után járó támogatást.51 Ez utóbbi változtatás egyébként állandósult a kormányzati politikában, függetlenül a ciklusváltásoktól. 2011-ben az első gyerek születésekor járó állami segély már a megélhetési minimum 30, a másodiknál 60, a harmadik és minden további gyereknél 120-szorosának felelt meg. A 10-szeres mértéket minden esetben azonnal kifizetik, a többit az első gyerek után a következő 24, a második gyerek után 48, a harmadik és minden további gyerek után pedig 72 hónapon át, havi részletekben.52 A demográfiai hatást az esedékes népszámlálásnak kell majd lemérnie. Timosenko idején a pénzkiáramlás visszafogta a GDP-t, kitört a „benzinválság", a „húsválság", a „cukorválság"; ezek okai, illetve kezelése szintén éles szembenállást váltott ki az államfő és a miniszterelnök között. Végül Juscsenko lemondatta Timosenkót, felelőssé téve őt a gazdasági visszaesésért, és szemére vetve, hogy szándékosan szítja a politikai feszültséget. 112 Külügyi Szemle
