Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Fedinec Csilla: Ukrajna helye Európában és a magyar-ukrán kapcsolatok két évtizede
Ukrajna helye Európában 1995-ben. A jóváhagyáshoz parlamenti kétharmadra lett volna szükség, azonban ennek hiányában, a parlamenti procedúra figyelmen kívül hagyásával, „aláírásos" szavazással - egyszerű aláírásgyűjtéssel - fogadták el a képviselők a törvényt, végrehajtását pedig elnöki rendeletek biztosították. A sok éve készülő alkotmánnyal kapcsolatban sem volt meg a konszenzus, s egy újabb kudarc után, 1996-ban Kucsma nyilvánosan, a médiában bejelentette, hogy az alkotmányról szóló népszavazást ír ki. A váratlan bejelentésre a parlament hirtelen döntésképessé vált, elkerülendő, hogy megkérdezése nélkül szülessen meg az alapdokumentum. A szöveget egyetlen nap alatt megtárgyalták, és másnap már megvolt a zárószavazás is.24 Az alkotmányból egyetlen tételt, a Krími Autonóm Köztársaság sajátos helyzetét érdemes külön megvizsgálni. A tizenöt fejezetből álló dokumentum X. fejezete kizárólag ezzel foglalkozik.25 Eszerint a Krími Autonóm Köztársaság Ukrajna elidegeníthetetlen része (134. cikkely), saját alkotmánya, kormánya és parlamentje van, melyek azonban nem hozhatnak az ország alkotmányával ellentétes döntéseket. A Krími Autonóm Köztársaság saját alkotmánya (1998)26 I. fejezetének 1. cikkelye megismétli az ország alkotmányának azt a kitételét, hogy az autonóm köztársaság Ukrajna elidegeníthetetlen része (vö. 134. cikkely), a 2. cikkelyben pedig megfogalmazza, hogy az autonóm köztársaság jogi státusa Ukrajna alkotmányán alapszik. Ezzel tulajdonképpen ez a dokumentum is megkerüli az autonómia típusának konkrét meghatározását. A státus meghatározásának körülményessége nyilvánvalóan összefüggésben van a háttérben megbújó érdekekkel, amelyeknek nem sok köze van sem az autonómiához, sem az őslakosok, a krími tatárok különjogaihoz. Az ukrán kormány, a belföldi és a külföldi megfigyelők egy része az alkotmány jóváhagyását úgy kommentálta, hogy ezzel megoldották a „krími problémát" - elejét vették a Krím elszakadását célzó orosz szeparatista törekvéseknek azzal, hogy megerősítették a félszigetnek mint Ukrajna szerves részének státusát, ugyanakkor több kérdésben önálló döntési jogkörrel ruházták fel a régiót. Azonban sem Kijev, sem Szimferopol nem lehetett maradéktalanul elégedett a végre megkötött kompromisszummal, mert az alkotmány teljes mértékben ignorálja a több mint 260 ezer krími tatár érdekeit, akik számára a megelőző évtizedben tették lehetővé a visszatelepedést a közel fél évszázaddal korábban bekövetkezett deportálás után, s immár a félsziget 2,5 milliós, zömében orosz lakosságának 12%-át teszik ki.27 A képlet tehát viszonylag egyszerű: az ország és az autonóm köztársaság alkotmányának homályossága a terület jogi státusának közelebbi meghatározását illetően abból fakad, hogy az elsődleges cél a „szeparatizmus" megakadályozása volt, ily módon beszélhetünk területi autonómiáról, nem pedig valamely etnikai közösségnek nyújtott engedményről. Egyes szakértők véleménye szerint: „Az orosz közösség domináns helyzete a formálisan nemzetek feletti autonómiát sajátos, orosz alapú identitás előretolt bástyájává tette."28 2012. tél 107
