Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Illyés Gergely - Kántor Zoltán: Románia 1989 után
Illyés Gergely - Kántor Zoltán A koalíciós tárgyalások után nyolcpárti kormány alakult, a Romániát addig vezető Ion Iliescu nevével fémjelzett PDSR ellenzékbe vonult. A miniszterelnök a CDR vezető pártja, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) soraiból kikerült Victor Ciorbea lett. Kormányában a CDR tagpártjain kívül az USD pártjai és az RMDSZ is helyet kapott. Az akkor fél éve bukaresti főpolgármesterként tevékenykedő Ciorbea népszerű szakszervezeti vezetőből lett politikus; kormányát és Constantinescu elnököt külföldön sokkal jobb szemmel nézték, mint a posztkommunista jelzőt mindig magán viselő Iliescu-féle rezsimet. Ciorbea azonban üres államkasszával vette át a kormányrudat, ezért azonnal az IMF és a Világbank szakértőit hívta, akikkel közösen egy gazdasági szerkezetátalakítást, árliberalizációt, szigorúbb pénzügyi politikát, a privatizáció fel- gyorsítását magában foglaló politikai programot hirdetett. Ezt a tulajdonképpeni megszorító programot kellett azonban összeegyeztetnie a kampányban ígért szociális intézkedésekkel, a nemzetközi szervezetek pedig késznek mutatkoztak a hitelnyújtásra. A reformintézkedések mindazonáltal elmaradtak - a kormány a szociális béke megőrzésével indokolta a nagy gazdasági rendszerek átalakításának elodázását -, nemzetközi színtéren pedig kudarcként élték meg a NATO-csatlakozás elhalasztását is (az 1997-es madridi NATO-csúcson döntés született, hogy Románia csak a második hullámban csatlakozhat a katonai szervezethez). A sokpárti koalíciót belviszályok is gyötörték: Ciorbea állandó vitában állt a kormány második legnagyobb pártjával, a PD-vel. 1998. március 30-án a belső hatalmi harcok lemondásra kényszerítették Victor Ciorbeát. Helyére a sokkal kompromisszumkészebbnek értékelt Radu Vasile került, szintén a PNTCD soraiból. Vasile folytatta elődje gazdasági politikáját, azaz továbbra sem került sor a reformokra. A régóta veszteséges állami bányavállalatoknál masszív leépítések következtek, amire a bányászok sztrájkja volt a válasz, akik egy újabb „bányászjárással" fenyegették a kormányt. Más nagy állami vállalatok is óriássztrájkokkal válaszoltak a kormány átszervezési terveire. Az ország helyzetét nehezítette a továbbra is magas, 50% körüli infláció, az IMF-kötelezett- ségek teljesítésének igénye és a feketegazdaság nagyarányú kiterjedése, ezáltal az alacsony adóbevételek. A közvélemény szemében a Koszovóval kapcsolatos álláspontja12 miatt is presztízsveszteséget szenvedett Vasile-kormány a ciklus végéhez közeledve a politikai túlélésért harcolt. 1999 decemberében - nem sokkal azelőtt, hogy Radu Vasilét is visszahívta a miniszterelnöki tisztségből a PNTCD - talán a legnagyobb külpolitikai sikerét érte el az ország: a helsinki csúcson jóváhagyták az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalások megkezdését. Vasile bukása után a kormánypártok az egy évvel később esedékes választásokra való tekintettel egy pártonkívüli szakembert, a Román Központi Bank (BNR) kormányzóját, Mugur Isárescut bízták meg a kormányalakítással. Isárescu szigorú 86 Külügyi Szemle
