Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Kőrösi István: A magyar-osztrák kapcsolatok fejlődése a rendszerváltás óta, jelenlegi helyzete és kilátásai
Körösi István Magyarország 2000-ben, az Ausztriával szembeni EU-szankciók idején folytatta a kapcsolatok minden téren való fenntartását és a jószomszédi politikát. Az együttműködés kontinuitásában a magyar politika világosan megkülönböztette Jörg Haider személyét és számos belpolitikai kijelentésének negatív értékelését attól, hogy az osztrák kormány programjában és politikájában semmi olyan negatívum nem szerepelt, ami az EU eljárását indokolta volna. Az EU külön bizottságot alakított ki a helyzet tisztázására, majd annak jelentése után, 2000 szeptemberében feloldották a szankciókat. Ausztria számára viszont felmerült a tagállami szuverenitás, a tagállamok egyenjogúságának és az integráció kompetenciái meghatározásának, újrafogalmazásának szükségessége. Ezért kidolgozta a „regionális partnerség" koncepcióját, amely az integrált Közép-Európa létrehozásának elvét és megvalósításának lehetőségét hangsúlyozta. A koncepció a közép-európai érdekközösséget tartalmazta, és ennek keretében hozták létre a kulturális Közép-Európa platformot. Ez a koncepció nem a laza, hanem a szorosabb politikai együttműködést szorgalmazta, de a kényes kérdések (pl. a munkaerőpiac megnyitása) nélkül. Az osztrák belpolitikában a 2000-es évek folyamán nagy horderejű, hosszú távra kiható folyamatok zajlottak. A belpolitikai élet egyre inkább sokszereplőssé vált, az aktív pártok számát tekintve is. A nagy pártokból egyre inkább kiábrándult polgárok részben a Zöldek, főleg azonban a Szabadságpárt (FPÖ) és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) nevű párt felé fordultak. Az FPÖ leginkább a munkásság körében tört előre, az SPÖ ellenben sokat veszített népszerűségéből. A nagy pártok erózióját növelte, hogy az FPÖ, a BZÖ és a Zöldek is hangsúlyosan szerepeltették kampányaikban a lakosságnak az EU-val szembeni - főleg a „nagy országok direktóriumával" és a brüsz- szeli centralizáló törekvésekkel kapcsolatos - elégedetlenségét. Ausztriának az északi szomszédaival, Csehországgal és Szlovákiával fenntartott külpolitikai kapcsolataiban évtizedes neuralgikus pont az osztrák határhoz viszonylag közel eső cseh és szlovák atomerőművek ügye, velük kapcsolatban időről időre felerősödnek az osztrák kritikák. A Benes-dekrétumok ügye is megterheli a kapcsolatokat. Szlovénia esetében az ott élő osztrák kisebbség helyzete, illetve a szlovénok karintiai érvényesülése, speciális autonómiatörekvései is időnként felerősödő felhanggal szerepelnek a bilaterális kapcsolatokban. Integrációs, külpolitikai és külgazdasági téren egyaránt feszültséget okozott, hogy Ausztria az EU 2004. évi kibővítése után a munkaerőpiac megnyitásától a megengedett leghosszabb ideig (5+2 évig) elzárkózott. A probléma ennél is súlyosabb volt, mivel Ausztria a hiányszakmákban viszont a számára kívánatos munkaerőt legálisan beengedte, sőt a kedvezőbb osztrák munkaerő-piaci feltételek, különösen a magasabb bérszínvonal erős elszívó hatást gyakorolt és gyakorol ma is a visegrádi országok és Szlovénia kvalifikált munkaerejére (főleg orvosok, ápolók, építőipai, vendéglátó-ipari foglalkoztatottak). 6 Külügyi Szemle
