Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 4. szám - MAGYARORSZÁG ÉS SZOMSZÉDAI - Kőrösi István: A magyar-osztrák kapcsolatok fejlődése a rendszerváltás óta, jelenlegi helyzete és kilátásai
A magyar-osztrák kapcsolatok fejlődése Az SPÖ vezetői, Werner Faymann és Alfred Gusenbauer pártjuk térvesztését az euroszkepticizmus irányába fordulásukkal sem tudták megakadályozni; azonban a 2000-es évek második felében (amint azt a 2008. évi választások megmutatták) leginkább az Osztrák Néppárt (ÖVP) esett vissza. Az FPÖ és a BZÖ együttesen több szavazattal rendelkezik, mint a Néppárt. A politikai váltógazdálkodás és a fontos politikai, gazdasági irányító pozícióknak a két nagy párt közötti megállapodásos elosztása (a Proporzsystem) klasszikus kiegyensúlyozó rendszerként már nem működik. Az osztrák politikában történt változások azt mutatják, hogy a két hagyományos nagy párt a polgárok számára jelentősen leértékelődött. A gazdasági, társadalmi, politikai problémákra adott hagyományos, klasszikus koalíciós válaszok hatása erodálódott. Ennek ellenére, a 2008-as választások után ismét nagykoalícióra volt szükség. A két nagy párt együttes kormányzása nélkül nem lehetett volna az osztrák politika életképes működését biztosítani.7 A 2008-2009-es gazdasági válság közepette a politika csak nehezen - igaz, sok EU- országnál jobban - tudta kezelni a válság miatti feszültségeket. A szociális piacgazdaság osztrák modellje továbbra is működik, s a politika belföldi fő célkitűzése, hogy ennek fenntartását hosszú távon is biztosítsa. Az alacsony infláció és a nemzetközi ösz- szehasonlításban irigyelhetően alacsony munkanélküliség nagyfokú stabilitást biztosít az országban. A kormánypártok népszerűsége azonban tartósan mély szinten maradt, a hagyományos politikai koncepciók erodálódtak, és az eróziót erősítette a politikusokból való kiábrándulás, amit nem kis részben a személyükkel szembeni bizalomvesztés okozott. A botránygyanús ügyekkel kapcsolatban az ellenfeleket a pártok igyekeztek maximálisan lejáratni, ami kölcsönösen sikerült is, és az általános dezilluzionizmus, szkepticizmus korábban soha nem látott mértékben terjedt el. Nemzetközi felmérések szerint ugyanakkor a korrupció Ausztriában az egyik legkevesebb a világon. A szociális piacgazdaság ma már Ausztriában sem azonosítható a jóléti állammal, noha a szociális ellátó rendszereket eddig példásan fenntartották. A jóléti rendszerek hosszú távú reformja azonban finanszírozási okokból náluk sem lesz elkerülhető. Az osztrák belpolitikai fejlemények a kétoldalú külkapcsolatokat nem érintették kedvezőtlenül. Ausztria külpolitikájában is - a Vranitzky-, a Schüssel- és a Faymann- korszakban egyaránt - a kiegyensúlyozott kapcsolatépítésre helyezték a hangsúlyt. A gazdasági kapcsolatok ingadozása elsősorban a partnerországok belső gazdasági helyzetének változásával és annak nyomán az osztrák vállalatok beruházási, illetve a bankok tőkemozgatási politikájával függött össze. Az osztrák külpolitika hatása az osztrák-közép-európai kapcsolatokra elsősorban stabilizáló volt, a 2008-2009-es válság miatti visszaesés azonban a külkereskedelem csökkenésében és a tőkekivonásban is erőteljesen megmutatkozott - a legnagyobb mértékben éppen az osztrák-magyar viszonylatban.8 Az osztrák bankok, pénzintézetek tőkekivonása 2012-ben is folytatódott, azt államkötvény-értékesítéssel kellett részben ellensúlyozni. 2012. tél 7
