Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2012 (11. évfolyam)
2012 / 3. szám - FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS - Faragó Tibor: A fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés négy évtizede
A fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi együttműködés négy évtizede Faragó Tibor1 A korábban elfogadott nemzetközi feladattervek és a végrehajtást elősegítő intézmények A z 1950-es évektől megindult gazdasági fellendüléssel együtt a társadalmak közötti fejlettségbeli, életszínvonalbeli különbségek általában véve nemhogy csökkentek volna, hanem fokozatosan növekedtek, s egyúttal gyorsan nőtt a természeti erőforrások iránti igény, a természeti környezet globális terhelése. A kiélezett nemzetközi politikai feszültségek miatt - az említett folyamatok és összefüggéseik felismerése ellenére is - e problémák kezelését illetően csak közös nyilatkozatok és viszonylag általános jellegű ajánlások szintjén sikerült megállapodásra jutni. Az 1972. évi ENSZ Konferencia az Emberi Környezetről alapelveket és ajánlásokat2 hagyott jóvá a nemzetközi együttműködésre vonatkozóan, a végrehajtás elősegítésére felkérték az ENSZ érintett szakosított szerveit, a koordinálásra pedig az ENSZ főtitkárát, illetve az ENSZ akkor létrehozott Környezeti Programját (UNEP). Az alapelvek betartására és az ajánlások érvényesítésére akkor nem látszott kellő politikai garancia, de végül ezek az események történelmi jelentőségűnek, a környezet és a társadalmi-gazdasági fejlődés kölcsönhatásából adódó problémákkal foglalkozó multilaterális együttműködési folyamat kezdetének bizonyultak. Abban az időszakban csak néhány, különösen veszélyesnek látszó és/vagy a kölcsönös függést egyértelművé tevő ügyben születtek valóban konkrét megállapodások, és kezdődött meg azok végrehajtása. Ilyennek tekinthető például a csak nemzetközi együttműködéssel kezelhető problémákkal foglalkozó két természetvédelmi egyezmény (Ramsar: 1971, CITES: 1973), az országhatárokon átterjedő, a környezet savaso- dását („savas esőket") előidéző levegőszennyező anyagokról szóló egyezmény (LRTAP: 1979), az 1973-ban megkezdett nemzetközi tárgyalások révén elkészült tengerjogi egyezmény (UNCLOS: 1982), vagy a nemzetközi biztonság akkori legkritikusabb ügyében a két nagyhatalom (első) stratégiai fegyverkorlátozási megegyezése (SALT: 1972).3 2012. ősz 189
